|
|
|
| Előadó: | Dale |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Fölkelek reggel még nem tudom hogy mi vár
Csak hogy egész máshogy szól ma a fülemben a gitár
Már nem is olyan vidám az a gyerekkori dallam
Amit üvöltve hallgattam azt már nem hallom csak halkan
Szartam a világra mintha az lenne a normális
Végignéztem hogy a csajomhoz feljár még a postás is
Basztak vagy szoptál is (?) ez volt az első kérdésem
Mer a magamfajta tróger erre az egy dologra féltékeny
Nem iszom mértékkel jöhet annyi ami belém fér
Nem kötekedni jöttem de te kussoljál és ne nézzél
Az egész élet tré de csak akkor hogyha úgy éled
Nem született még olyan lány akivel én szótértek
Egy jobb élet remény könny szökik a szemébe
Én is menekülök innen de nem messzire a zenébe
Lenyellek egészbe nem tűnsz te túl nagy falatnak
Akkorát baszok rád a másikat a fal adja
A rapszakma nem szabhat határt már a szavaknak
de fabatkát sem érsz ha nem érzed azt hogy szabad vagy
A Tv-be csak popcsillag interneten gengszter rap
De sajnálattal közlöm veled neked ez nem megy
Hullanak a férgek nem bánom csak hulljanak
A felbérelt picsák között te is csak egy kurva vagy
Engem te ne nézz má madárnak te a fióka
A klipbe plémét lányok rázzák azt otthon vár a Fióna
Az otthonomba sohasem volt erőszakos bánásmód
Csak ásó-kapa-nagyharang esküvők helyett válások
A szitán átlátok, összerakok minden képkockát
Amit szánalmasnak tartok azért rajong ma fél ország
A magyart szétoltják, akármerre járok
Mégis büszkeséggel tölt el, hogyha trógereket látok
Átok rátok, akik lenézték a szegényt
A zeném a nulláról kezdte nézd meg így is mindent elért
Muszáj, hogy költsek
Hogy a poharamba töltsek
Ez az ország éles fegyver, minden városa egy lőtt seb
Most kell, hogy döntsek hogy maradok vagy távozok
De ügyeljél a nyáladra, mert attól félek, rám csorog
Amíg más ácsorog, én előre tekintek
És tévedsz, hogyha azt hiszed, hogy megtéveszt egy tekintet
Itt senki se ártatlan a pénz mindenkit elítélt
Néhány barát és egy család sokkal többet ér egy Bentlynél
Az utca nem kímél, a Telepnek meg Köszönöm
Hogy, ami vérfolt volt az arcomon az mára már öklömön
Ez az én börtönöm, Kőbánya az élbolyba
Honnan tudnád mi az erőszak, ha nem vertek még félholtra
Nem írom két sorba, ha belefér egybe
Úgy változik a hangulat, ahogy a „májk"omnak a kedve
A kezed tedd le ez nem az a telep
Itt ha járőrautót látunk az egész utca velem nevet
Egy sodró lendületű, fülbemászó nyári szerelmes felvétel, amely már az első hallgatás után ott marad a szívben. A szerzemény új színt hoz Kökény Attila zenei világába: egyszerre szenvedélyes, felszabadító és modern.
Veled elrepülnék bárhová, ahol csak te vagy és senki más - hangzik el a refrénben, amely egy olyan kapcsolatot idéz meg, ahol a világ megszűnik létezni, és csak a másik számít.
Kökény Attial-dalszövegek itt.
Ezt a szerelmi ívet pedig a közönség már jól ismerheti, hisz a tavalyi nagy sláger, a „Ha újra látlak” érzelmi töltetét élhetjük át oldva a nap évszakának könnyed érzelmeivel. A szám zeneszerzője ismét Rakonczai Viktor, akinek érzékenysége és zenei világa már számtalan slágert eredményezett az elmúlt évtizedekben.
A „Veled elrepülnék” újabb bizonyítéka annak, hogy Rakonczai Viktor egyedi zenei kézjegye mennyire működik a mai popzenében – érzékeny, mégis magával ragadó.
A dalszöveget Kökény Attila, Rakonczai Viktor és Orbán Tamás közösen írták, ahogy azt már korábban is megszokhattuk tőlük – a trió ismét pontosan eltalálta, mi az, ami egyszerre igaz, mai és átélhető.
- Szerencsés ember vagyok, aki már megtapasztalta a valódi érzelmeket.
Talán éppen ezért lett ez az alkotás ennyire őszinte, kitárulkozó és emberközeli, könnyű volt belehelyezkednem ebbe a témába. Olyan dalt akartunk írni, amitől az embernek kedve támad elindulni valahová... valakivel - mondja Kökény Attila.
A dalhoz készült videóklipet a Balaton egyik legszebb részén forgatták: egy hangulatos szőlőbirtokon, egy pincészetnél, majd egy katamarán fedélzetén, a nyílt vízen. A képi világ szinte mediterrán – napsütés, barátok, nevetés, poharak koccannak, hajszálban szél – az a fajta pillanat, amit legszívesebben megállítanánk örökre.
Ebbe a dalba, mint a vitorlás árbócába, bárki bele tud kapaszkodni, aki már szeretett valaha szívből.
Fotó: Kökény Attila x Rakonczai Viktor
