|
|
|
| Előadó: | Halott Pénz |
|---|---|
| Album: | Fejjel lefelé |
| Megjelenés: | 2009 |
| Hossz: | 4:20 |
| Szövegírók: |
Marsalkó 'Halott Pénz' Dávid |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip-Hop |
| Címkék: | Keressük! |
Unom, hogy a hajam mindig vörös
és nem fekete vagy barna vagy legalább kék
Hova menjek, hogy ha már ég
A tűzoltó nem segít meg vérig sért.
Mert a személyin a képem homályos
De az agyán a feje nekem ovális.
Mert a herém éppen labellos
Ezért a csajnál a bekapás levágós.
Unom, hogy nem 30 centi a farkam
Unom, hogy nem a Britney az anyám
Dollár kell, de Amerika nem vonz
A gazdagság kell, de nem hogy ha torz.
Unom, hogy alszol éjjel
Mikor már táncolnod kéne
Unom, hogy bírom ébren
Mikor már aludnom, aludnom, aludnom kéne.
Nem vagyok, álmos nem vagyok fáradt
Mégis valahogy elnyom az álom
Nem vagyok álmos nem vagyok fáradt
Mégis valahogy elnyomtok.
Unom, hogy a bimbóm nem elég kerek
És nem elég neked, ha száz rongyot keresek
Mert kocsi kell
Abba meg benzin hát
Istenem kereshetnék 1 millát?
Abból majd lenne részlet egy házra
Akkor majd mehetnénk részegen haza
Nem törne a fejemen néha egy váza
Ketté laza vagy vagy letté?
Hova menjek előttem zártak az utak
Hova lettek barátok bár jöttek az újak
hova lett a csajom kihez kellett hogy bújjak?
Hova mosolyogjak, hogy ha látszik hogy unlak?
Unom, hogy érzem vagy mikor épp nem
Az élet egy szar és én beleléptem
Csak számokat látok
Forint meg euró
Fogatlan nebulónak formális óvszer.
Nem vagyok álmos nem vagyok fáradt
Mégis valahogy elnyom az álom
Nem vagyok álmos nem vagyok fáradt
Mégis valahogy elnyomtok.
Unom amit tanulok, bármivel
Elcserélném az éltem bárkivel lehetnék
Filmsztár vagy a Star Warsból Csubakka
Vagy átszöknék Kubából az Usaba csónakkal.
Gondolkodj akár, egy percet is ugyanúgy
A csavar az agyunkban végleg meglazult
Ebédre meghívom még Vazult
Mert az állat a testemben megvadult.
Itt ugyanaz a perc, ugyanaz a holnap
Ugyanaz a szív, ugyanaz a korlap
Ugyanolyan papírra ugyanúgy írok
Mert ugyanolyan zsepivel ugyanúgy sírok
Unom, hogy nem tengerre születtem
Unom, hogy nem ülhetek Bentleyben
Ti zacskók vagytok és m&m
Már bánom, hogy a bugyidat levettem.
Nem vagyok álmos nem vagyok fáradt
Mégis valahogy elnyom az álom
Nem vagyok álmos nem vagyok fáradt
Mégis valahogy elnyomtok.
Gyere nyomj, gyere nyomj el
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
