|
|
|
Szörnyű tény, hogy nem múlnak a percek,
Az este még egy fényévnél messzebb jár ha tudnád.
Miért varázsolsz így el?
Még küzdhetnénk, de érzem rég úgyis kár.
Most mit tegyek, hogy el ne rontsam végül?
Bent szól egy hang, csak túl halkan add magad.
Minden pillanat, mint a szívben a kés,
Hogyha így marad, nekem végem és talán,
Meg sem tudod miért?
Miért?
Soha még, itt szónak súlya nem volt,
De bárhogy félsz, de bármit kérsz,
Meg kapnád, ha hagynád.
Én őrizném az álmod,
És minden nap, ha távol vagy várnék rád.
Most mit mondjak, hogy el ne rontsam végül?
Bent szól egy hang, csak túl halkan add magad.
Minden pillanat, mint a szívben a kés,
Hogyha így marad, nekem végem és talán,
Meg sem tudod miért?
Miért?
Minden pillanat, mint a szívben a kés,
Hogyha így marad, nekem végem és talán,
Meg sem tudod miért?
Miért?
Vidd a szívemet, most már csak a tiéd,
Mert az életem veled újra szép talán.
El sem hiszed miért.
Miért?
Minden pillanat, mint a szívben a kés,
Hogyha így marad, nekem végem és ma már,
Jobb hely ez a világ.
Minden pillanat, mint a szívben a kés,
Hogyha így marad, nekem végem és ma már,
Jobb hely ez a világ.
