|
|
|
| Előadó: | Erik |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Duba Gábor Atkinson Nicholas William Grant Charles Lockwood T Woodroffe Peter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Pop / Rock |
| Címkék: | Keressük! |
Éjjel és nappal változásról álmodtál
És nem bírsz magaddal
Jöjjön már amire vágytál
A szívemben nagy hely van
Tudom te is elférsz majd
Abban biztos lehetsz,
Hogyha engem szeretsz
Magadnak keresed a bajt
A tűzzel játszol
És a szíved lángol
S meg éghetsz párszor
Mégsem menekülsz el
Bárhogy fáj ezt mégis érezned kell!
Ránk zuhan az ég
És a föld meg remeg,
Elszakad az összes húr
Szédül a világ ahogy fordul veled
Érzed hogy a tested mozdul
Nem vagyok egy angyal hidd el!
Szárnyaim letörtek rég
Mégis szédülsz velem,
Hogyha szállunk majd fent
Vedd el ami kell még...még...még egyszer!
Mellettem majd érzed
Milyen az amikor végre élsz
És nem nyomod a féket
Megteszed amit remélsz
Felejtsd el hogy jó vagy
Megne állj ha véred hajt
Abban biztos lehetsz
Hogyha engem szeretsz
Nem leszel egyedül majd
A tűzzel játszol
És a szíved lángol
S meg éghetsz párszor
Mégsem menekülsz el
Bárhogy fáj ezt mégis érezned kell!
Ránk zuhan az ég
És a föld meg remeg,
Elszakad az összes húr
Szédül a világ ahogy fordul veled
Érzed hogy a tested mozdul
Nem vagyok egy angyal hidd el!
Szárnyaim letörtek rég
Mégis szédülsz velem,
Hogyha szállunk majd fent
Vedd el ami kell még...még...még egyszer!
Hé kicsilány!
Megmondom hogy mit csinálj
Az ami imponál vagy kajak kicsinál
Elég a sok kifogás arzenál
Pedig a múlt éjjel még engem akartál
Velem mulattál
Vagy csak ugrattál
Kivágtál pedig már kívántál
Ez a sztori már világosabb a napnál
Baby J a tűzzel játszottál
Nem kell keresned
Ott ég már benned
Álmodban tedd meg
Csak tedd meg egyszer és mégegyszer
Nem kell sietned
Csak szeretned kell még, még, még!
Ránk zuhan az ég
És a föld meg remeg,
Elszakad az összes húr
Szédül a világ ahogy fordul veled
Érzed hogy a tested mozdul
Nem vagyok egy angyal hidd el!
Szárnyaim letörtek rég
Mégis szédülsz velem,
Hogyha szállunk majd fent
Vedd el ami kell még...még...még egyszer!
Ránk zuhan az ég
És a föld meg remeg,
Elszakad az összes húr
Szédül a világ ahogy fordul veled
Érzed hogy a tested mozdul
Nem vagyok egy angyal hidd el!
Szárnyaim letörtek rég
Mégis szédülsz velem,
Hogyha szállunk majd fent
Vedd el ami kell még...még...még egyszer!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
