|
|
|
| Előadó: | Caramel |
|---|---|
| Album: | Vízió |
| Megjelenés: | 2011 |
| Hossz: | 4:52 |
| Szövegírók: |
Molnár Ferenc Csöndör László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | MusiCDome Kft. |
| Stílus: | Pop |
| Címkék: | élet, életérzés, érzelmes, küldetés, lelkis, múltidéző [+] |
Verse 1:
Ma is álmodtam egy álmot
Mindent amire vágyok elérek, mert addig megyek míg mindent valóra váltok.
Minden nap egy lépés, oly sok kérdés, keresem az érzést
Amitől könnyen siklik a tollam, könnyen megy, mint a légzés! Ah!
Húzz vissza bátran ah!
Húzz vissza yoh!
Megállni úgysem fogok, hozzám nem passzol,
Mert az a célom, megmaradjon valami az utcán
Kiszállok a végén és te visszagondolsz rám
Nem kérek semmit senkitől, mert úgysem adnak
Amire vágyom azt megveszem magamnak
Dobtam már inkább a koldusnak aprót
Az őszinteséget szeretem, nem a rafkót!
Húztak már innen, húztak már onnan
A csóró években is csak odacsapódtam
Azokkal lógtam, akikben bíztam
Egy kezemen számolom kit barátomnak hívtam!
Refrén:
Áldott kezek a vállamon,
A sorsom vezet és én vállalom
Áldott kezek a vállamon
A sorsom vezet, és magam átadom!
Verse 2:
Nem felejtem el, az éhezést, a telepet
A poros utakat, a koszos tereket
A hideg teleket, és ég a szeretet
Anyám mindent megadott, pedig keveset keresett
Megküzdöttem minden nap, hogy ismerd a nevem
A jó Istennek köszönőm, ki mindig itt volt velem
Tiszta a szemem, pedig a füstöt fújod rám
A szavamat ne feledd, mert kiütlek simán!
Nem rólam szól teljesen, nem minden az én szerepem
Tudom hogy egy tiszta erő vezeti a kezem
A hangom nem mindig a füledhez vezet
De a szívedig ér, ha fontos az üzenet!
Áldott kezek ereje a vállamon
A sorsom vezet, viszlek a hátamon
Magamat átadom, és én ezt vállalom
Lámpás a kezemben, köves az álmokon.
Refrén:
Áldott kezek a vállamon,
A sorsom vezet és én vállalom
Áldott kezek a vállamon
A sorsom vezet, és magam átadom!
Verse 3:
Az élet nem egy mese, nem egy romantikus költemény
Van akinek szép, és van akinek kőkemény
Az igazi superman az reggel hatkor
Talpon a gyárban, egész nap robotol.
Nincs ebben tréfa, mert van jobb példa
Nem mindenkinek ugyanúgy látható, csak néha!
Figyelj még ma arra, hogy hova lépsz
Mert megfordulnak a kövek az úton, ha nem remélsz!
Az életem reménnyel barázdált,
Mert bízok és teszek, hogy valaki legyek!
Áldott kezek ereje a vállamon
A sorsom vezet és én ezt vállalom.
Viszlek a hátamon, a szívem átadom
Minden dalban, magamat láttatom
Vannak dolgok, amikben hiszek
Ha tenni kell, hidd el, hogy én nem hisztizek!
Yoh! Ah! (Áldott kezek a vállamon)
Refrén:
Áldott kezek a vállamon,
A sorsom vezet és én vállalom
Áldott kezek a vállamon
A sorsom vezet, és magam átadom!
(Áldott kezek a vállamon)
2011.
Yoh, éj!
Caramel!
Uh baby!
Minduntalan címmel Krasznahorkai László prózavilágát mutatja be a MűvészetMalom új kiállítása, amely június 15-én nyílik Szentendrén.
A tárlat az író életművének kulcsmotívumai köré szerveződik
Nem kevesebbet vállal, mint hogy az író következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit ne csak a rajongóknak, hanem a kérdező, bolyongó, érdeklődő látogatóknak is átélhetővé tegye.
A tárlatban a szerző regényeinek fordítóival készült interjúk, Tarr Béla-filmek és az író kevésbé ismert szentendrei kötődései is szerepet kapnak.
A kiállítás nem kronologikusan építkezik, hanem installatív módon képezi le Krasznahorkai prózájának alapvető hangsúlyait, érzékeltetve az indázó mondatok és a mondandó útvesztő jellegét, miközben a regényíró alakját fotók, dokumentumok, kéziratok hozzák közelebb a nézőhöz.
A tárlat egyik látványos eleme a Magyar Állami Operaház hatalmas bálna-díszlete, amely az első magyar nyelven írott Eötvös Péter-operához készült. A zeneszerző Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenés adaptációját állította színpadra.
Krasznahorkai László metafizikus tágasságú, zenei lendületű prózája megkülönböztetett helyet foglal el a kortárs magyar irodalomban, és töretlen a világirodalmi jelenléte is.
Regényei a világ szellemi hanyatlását, az ember egzisztenciális magányát, az értelem keresésének hiábavalóságát apokaliptikus víziókkal, groteszk tablókkal mutatják meg, esszéisztikus írásai filozófiai kíváncsisággal a szépség, a transzcendencia és az emberi törekvés határait kutatják.
A kiállítás október 26-ig tekinthető meg a szentendrei MűvészetMalomban.
Fotók: Krasznahorkai László hivatalos weboldala
