|
|
|
| Előadó: | Antal Steve |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Steve Antal |
|
Steve Antal |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip |
| Címkék: | Keressük! |
Véget ért az átok,
Végre már látok,
Nem nyelt el az ár, még mindig itt vagyok látod....
Én vagyok az Élet, mindent a véremben érzek,
Jó vagyok, ez így jó, minden negatívat kidobok,
Láthatod merre megyek, száguldok ez van,
Telnek az évek, de nem érdekel ez van,
Elhagytam Pestet, de Pest nem hagyott engem,
Azt kapod amit adok ez a legmélyebb tenger,
Eladtam a lelkemet az ördögnek olcsón,
Szenvedni akartam, hogy megéljem a sorsom,
Nézd meg hogy mi lett ember, mi lett belőlünk,
Ó igen és még beszélhetnék másról,
Albumot akartam hogy halljanak mások,
De megöltem az ABC-t a valóság lángol,
Nem futok senki után, minek fussak?
Nem ugatom a Holdat, én mindenbe belebuktam,
A szenvedély beteg, ez az utolsó táncunk,
Nem bírunk mozogni, nem mozdul a lábunk,
Csak meredten állunk, figyeljük a tájat,
Irigykedve nézzük, ahogy a szabadok szállnak,
Ami volt elmúlt ez így van jól,
Egy szemtelen kölyök,
Ez van a világ pörög,
Mindenből kivettem a részem ez így jó,
Örökre velem vagytok, értetek sírok,
Megtöröm a csendet, rég megtörtént,
Mint a galambok szállok, elétek állok,
Edzett acél, a világ egy szivárvány,
Nem adom fel mert vár rám a királylány,
Látod ez így jó, látom hogy néztek,
Sárga villamos Budapest az élet,
Mindenki szeret,
A nőknek csapom a szelet,
Én már hősként megyek el, nem fognak vissza a szelek,
A fényben járok, egy veretlen bajnok,
Kihúzott gerinccel nem kell a szinkron...
Naplemente, sivatag, 40 fok,
Padló gázzal repül velem a sztráda,
Rafinált Oroszok, Magyarok, Írek,
Rózsaszín puncik, viszik a hírem,
Mindenem friss, nem lóg rajtam a farmer,
Én vagyok a trend, minden lánynak ez kell,
Ha rajtatok múlna, rég a térdemen járnék,
De rajtam múlik, minden szavam ajándék,
Én nem köpök rád, én beleköpök a szádba,
Állati ösztön, a nyakamba lóg a lábad,
Erősen mozgok, azt szereted, ha mocskos,
Szorítod az ágyat, a kezemben van a sorsod,
Ütemre rappelek, szétszedek minden gyilkost,
Ütemre nyögök, hogy adjam neked, mert most jó,
Sok eltévedt ember kiszúrná a szemem,
Minden amit letettem azon ott van a nevem,
A bűntudat hangja, mint egy visszhang szól,
De rájöttem ez így jó, ez így van jól,
Mára nem keresek választ,
Nem is választok,
Hajtani, szenvedni, önmagában fárasztó,
Csörög a lánc, de te észre se veszed,
Önmagadnak élsz, vagy csak a világ vezet,
Sokan belém rúgtak, mégis nyújtom a kezemet,
A kandúr a házba, cincognak az egerek,
Vörös festék, magányos esték,
A harcosok nem adják fel, hogy újra kezdjék,
Mindenki a kurvám aki túl lőtt a célon,
Veregetik a vállam, azt mondják hogy szép volt,
Szédülök, lecsúszok a székről, ez mély,
Itt nincs több esélyed, itt halálig légy jó...
Jó akarok lenni, csak jót akarok tenni,
Jól akarok aludni, jót akarok enni,
Nem akarok inni, nem akarok szívni,
Csak istenben hinni, csak az életben hinni,
Rózsaszínnek látni, mindent ami fekete,
Gyerekeket nevelni, nem dobni el a szemetet,
Tudatni hogy tudják, rám számíthatnak,
Nem hazudni a nőknek, mindent rám bízhatnak,
Minden egyes reggel pozitívan kelni,
Csöndesen élni, tervezni, nyerni,
Mindenkibe hinni, nem figyelni a hátam,
Elfogadni másokat, befogni a számat,
Hasznosan élni, mindent naplóba írni,
Szelíden élni, igazi birka lélek,
Minden reggel új nap,
Ébreszt az IPhone,
Hogy legyen miért, kikeljek az ágyból...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
