|
|
|
| Előadó: | Ares |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verze 1.
Élt egy fiú,és élt egy lány.
Ez a páros egymásra talált.
Szívük hevesebb,mint egy gyorsvonat
Szemük csillogóbb,mint ezüst a lámpa alatt,
Teltek a napok,az órák,s a percek.
De ők egyre hidegülni kezdtek.
Mert kialudt a láng,és vége nincs tovább,
Hiába is próbálták,megmenteni már nemtudták.
A kapcsolatnak vége,erről szól most ez a történet.
Kigyurt pasik,és plázacicák érkeztek.
Tönkre vágva egy nagy szerelmet,
És ez legyen nektek oktató jelleg.
Mert ha nincs senkid,akkor elvesztél.
Nézz magadba hogy mit tettél.
Majd gondolkozz el szépen azon,hogy kiben bízol meg teljesen vakon...
Refrén 2x
Te voltál az egyetlen,kiért bármit megtettem.
Kivel együtt feküdtem,kivel együtt ébredtem.
És ez most mind tovaszáll,
Hisz látlak,egy másik oldalán.
Szívem darabokban,nincs ki össze rakja már
Hát kérlek gyere vissza,s vigyázz rám,
Mert nélküled semmit nem érek már,
Maradj velem,és kérlek vigyázz rám...
Verze 2.
A szerelem gyorsan jön és gyorsan el is repül,
De az élet rögös útjain az ég mindig kiderül.
Könnyek mosták arcom,szívem darabokra tört,
Amíg meg nem láttalak téged egy panel ház mögött.
Szemed csillogott,hajad a napban fénylett,
Aztán megfogtad a kezem, és újra jött az ihlet.
A szerelemhez...Mely már nem is olyan gonosz,
hisz már te itt vagy velem, s ezentúl védeni fogsz.
Szeretlek, imádlak, már soha ne engedj el,
Szeress engem örökké, amíg a nap felkel és lemegy.
Mert nem létezem nélküled,s már te sem nélkülem,
Maradj mindig mellettem, míg leélem az életem.
Csak ezt kérem,míg leélem az életem.
Maradj velem,míg leélem az életem.
Kérlek,maradj velem,maradj,míg leélem az életem...
Refrén 2x
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
