|
|
|
| Előadó: | Utcakultúra |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refr.
Komárom, ez a rendőrök városa,
Itt amíg a szem ellát, csak kéket látsz, nézhetsz Te bárhova,
Szirénák villannak a téren,
Begyűjtők, vámosok, mocskos sintérek.
Kínálhatsz bármit, ha fenyegetsz, csak színt kérek,
Zöldet ingyen nem adok, ha elveszed intézek.
Cp meg tipp a zsembembe'. Mit nézel?
Ha elfogyott a cigim, tesó, tekerek kétkézzel.
Ép ésszel nem vágod, hogy ravasz a brigád,
mielőtt behesszelnél, mi már figyelünk terád.
Gyanúsan nézelődő, köcsög jakker tekintet,
én beintek a térfinek, az Octaviat leintem egy körre.
Még beszállok egy körbe,
nem várom meg, hogy bebukjak, inkább én csallak tőrbe.
Tükrös a tekintet egy szombat esti partin,
bekeverem a pertut, spanok hozzatok szart is.
Refr. 2x
Elnyel a villogó, neked ez atomcsapás,
errefele yard visz el a faszba', nem a kaszás.
Előzetbe raknak hónapokra baszod,
mert ezek nem védik a rendet, ezek csicska faszok!
Addig jár a civil kor, amíg nem talál
valakit, aki köp, aki a másiknak bedarál.
Akad itt vamzer a cityben egy jópár,
de a csapatom hű marad, a testvérekér' jól áll.
Btk, egy fejezet a mesében,
hogyha nem ugatsz, ott a gumibot a vesédben.
Fogyasztó fuss, szaladj, mint a Forest,
bár ha megfognak, akkor a vallomásom is kamu lesz.
Nem érdekel a fű miatt fél év elterelés,
kisiskolás korom óta megy félkézzel a tekerés.
Szarok rá, basszad be, aztán a nevetés
után jösz rá, hogy kéne a mokkádra egy kis jegelés.
Refr. 2x
Pisztollyal, jelvénnyel vagy csak kemény, te senki,
ha azt kéred, hogy tegyem ki a grass-em, nem teszem ki.
Le lehet kenni az összes geci kéket,
tegyél el minden cash-t, mert neked ezt súgja a véred.
A puszta lényed is felkavarja a gyomrom,
lehetsz te civilben, de nem baszod át az orrom.
Ha porra utazol, az nem az én dolgom,
én úgy kúrom az anyádat, hogy nem lesz rajtam condom.
72 óra után hideg minden reggel,
mert bevitt engem előzetbe egy kibaszott seggfej.
Bedurvultak a yardok, így lettem tanuból vádlott,
Bezzeg arról nagyba kussoltak, hogy éppen ki mit látott.
A szádat kitátod, felöltöztet a jelvény,
kívánom, hogy kapjon telibe egy nagyobb szerelvény.
Ha okot adok rá, pakoltass ki nyugodtan,
én fapofával baszlak át, míg te nézel rám unottan.
Refr. 2x
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
