|
|
|
| Előadó: | Steve Antal |
|---|---|
| Album: | Dogma |
| Megjelenés: | 2011 |
| Hossz: | 3:30 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Voltak napok, mikor azt hittem nem lesz jó,
Voltak napok, mikor azt hittem nem lesz szebb.
De tőlem nem messze, ott voltál végig,
Elmentem végleg, nem lesz semmi a régi.
Azt hittem, nem tudok majd nélküled élni,
És azt hittem, nem fogok már többet írni.
Nem volt erőm, minden nap csak egy nap volt,
Nem voltam éhes, minden zene csak zaj volt.
Egyedül maradtam, nem kerestem senkit,
Nem csörgött a telefon, a telefonom néma.
Itt ugyan az a téma, én is ugyan úgy élek,
Nem változok meg, nem tagadom le a vérem.
Most itt vagyunk te és én, ülünk a szobában,
Gőzölög a tea, az elmémben homály van.
Hogyan tovább, merre mehetek, mondd meg,
Mindig azt mondtad, minden oké, minden jó lesz.
Látni akarom a napot, szorítani a kezed,
És hogy mindenki tudja, mikor kimondják a neved.
Ez nem egy szerep, minden véletlen velem,
Amit úgy hívnak, te és én, mi vagyunk a sors.
Megfordult a Föld veled, nem látom az arcod,
Nem tudom hova tartok, tudod ilyen egy bajnok.
A hajamon a sampon, minden reggel egy szempont,
A számlák, a harc, a vágyak, nem gond.
Mély a víz, itt már nem ér le a lábam,
Keresem az álmom, a rohanó világban.
Mindig itt vagy, a fülembe suttogva,
Velem a húsomba, felettem egy őrangyal.
Nyisd ki a szemed, szorítsd össze a fogad,
Legyél te a holnap, emlékezz hogy szóltam.
Itt vagyunk a toppon, anyám csókol,
Őszülő hajszál, erek a halántékon.
Ki érti az egészet, hisz én se értem,
Hogy olyanoktól kaptam, akiktől nem is kértem.
Miért én, miért én nem, találom a helyemet,
A bulikban lógtam, és hajtottam a nevemet.
Változni akartam, kiszakadni a körből,
Úgy éreztem, hogy az enyém az egész földgömb.
Nappal aludtam, éjszaka meg éltem,
Nem érdekelt senki, bárkinek neki mentem.
Minden a családom, megtanultam írni,
Átlagos szabályok, már nem tudok sírni.
Így lett belőlem MC, kifordított zsebbel,
Te vagy az igazi, te ott voltál végig.
Te voltál, aki miatt kimondtam mindent,
Kimondtam a sorokat, és újra láttam.
Első hallásra szerelem, te örökre velem,
Te vagy, akit szeretek, a te neved a zene.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
