|
|
|
"Mikor megyek hazafelé kinyílt az ég három felé.
Az ég nyílik háromfelé, mer' én megyek haza felé.
Felsütött a Nap sugára minden ember ablakára.
Jajj, Istenem mi az oka? Az enyémre nem süt soha!
Jajj, Istenem mi az oka? Az enyémre nem süt soha!
Talán meg vagyok átkozva, az Istentől szomorítva.
Vaj' apámtól, vaj' anyámtól, vaj' a legelső babámtól.
Vaj' apámtól, vaj' anyámtól, vaj' a legelső babámtól.
Babám, babám, kedves babám több átkot ne kiálts reám.
Olyan átok alatt vagyok, az idegen földön vagyok.
Olyan átok alatt vagyok, az idegen földön vagyok.
Idegen földön a hazám, minden ember édesapám.
Minden ember édesapám, minden asszony édesanyám.
Minden ember édesapám, minden asszony édesanyám.
Idegenek, idegenek, ne egyetek engemet meg.
Idegenek, idegenek, hagyjátok, hogy én is éljek.
Idegenek, idegenek, hagyjátok, hogy én is éljek.
Mer' én onnan való vagyok, honnan az a csillag ragyog.
Mer' én onnan való vagyok, honnan az a csillag ragyog.
Mer' én onnan való vagyok, honnan az a csillag ragyog."
