|
|
|
| Előadó: | Kreck |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
intro:
Mit keresel itt?
Nézeteltérésem támadt egy virággal...
Ha csak az embereket nézzük, ez egy óriási szemétdomb
De maradt a szívembe', ahhoz már elég volt
Hogy tudja mit követni, ne kallódjak a selejttel
Megmentenélek, ha hagynád, mert nem ereszt el
Az, amit látok, az utcán bőgök miattad
Az, hogy velem mi lesz, nem érdekel, mert tudom, itt vannak
Akikre lehet alapozni és nem ellenségei a világnak
Őket nem kell félteni semmitől, és köszönöm annak, aki megértett
Aki a valóságot mondta és nem dőlt be a meséknek
Ha lökdösnek hátulról, még szép, hogy rohannál
Ne az évekkel játszunk, semmit nem ér a korhatár
Az indok, a kifogás nem állja meg a helyét
Ezt te is megérzed majd, a harag csak egy kellék
Te kidobtad, nem kell, mert aki lettél, az nem te vagy
Addig rakok a tűzre, amíg a sok emlék meg nem fagy
Mert rossz látni, hogy velük elvesztél, féltelek
Ez az igazság, semmi értelme, hogy kérkedjek
A biztonság, a tisztaság kihúz a sáros káoszból
Jó, ha tudod, valaki törött szívvel rád gondol
A boldogságért teszek, nincs kedvem már hazudni
Akivel álmodtam ébren, azt nem hagyom elaludni
A szabályokat felrúgom, ha egyáltalán léteznek
Mert veled szerettem igazán az életet
A boldogságért teszek, nincs kedvem már hazudni
Akivel álmodtam ébren, azt nem hagyom elaludni
A szabályokat felrúgom, ha egyáltalán léteznek
Mert veled szerettem igazán az életet
A szemedben láttam, ahogy folytak a könnyeid
Hogy a lelked azt súgta, biztos nem könnyebb így
De felülírta az eszméd, mert nem volt kőből
A részletekben ne vessz el, mert soha nem győzöl
Itt nincsen véletlen, és lehet te ezt nem érzed
De pont azért, mert amíg nem éled meg, nem érted
Mástól, amit kapnál, hidd el, nem tennéd zsebre
Én megtehetném nagyba, mégis ezt kapod helyette
A sok vita bőven kiváltotta a hatását
Annyit ért, mintha a betonon kapálnánk
Én nem törődöm ezzel és kérlek, hogy te se tedd
Ne csapd be magad azzal, hogy az életed nem szeretted
A fészek még megvan, ahol értékeltek téged
Ha összeforrtak szárnyaid, szállj vissza kérlek
A boldogságért teszek, nincs kedvem már hazudni
Akivel álmodtam ébren, azt nem hagyom elaludni
A szabályokat felrúgom, ha egyáltalán léteznek
Mert veled szerettem igazán az életet
A boldogságért teszek, nincs kedvem már hazudni
Akivel álmodtam ébren, azt nem hagyom elaludni
A szabályokat felrúgom, ha egyáltalán léteznek
Mert veled szerettem igazán az életet
A könnyek, mint az eső, úgy mosták arcunkat
Öleltük egymást, kár, hogy nem láttuk magunkat
Az utolsó éjszaka döfés volt a szívembe
Nem tudtam mi lesz, nem éreztem a hitem se
Így, hogy lehet vége, erre nincs is magyarázat
Ne nevess ki, hiszen ebben nincs semmi alázat
Én őszintén tettem és sok mindent megbántam
Tükörbe néztem és újra felmásztam
Javítottam hibáim, álltam seregem élére
Most úgy vigyáznék rád, mint a szemem fényére
Egyedül úgysem megy, ezt a mai napig gondolom
Ezt dobta a gép és sajnos te voltál pont soron
Én remélem, hogy egyszer majd nem fogsz menekülni
Mert jobb lenne egy Fantával ott a padon ülni
Köszönöm, hogy itt voltál, szebbnek láttam a világot
És hiszem, hogy jó helyre dobtad be azt a virágot
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
