|
|
|
| Előadó: | Kreck |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
intro:
Mit keresel itt?
Nézeteltérésem támadt egy virággal...
Ha csak az embereket nézzük, ez egy óriási szemétdomb
De maradt a szívembe', ahhoz már elég volt
Hogy tudja mit követni, ne kallódjak a selejttel
Megmentenélek, ha hagynád, mert nem ereszt el
Az, amit látok, az utcán bőgök miattad
Az, hogy velem mi lesz, nem érdekel, mert tudom, itt vannak
Akikre lehet alapozni és nem ellenségei a világnak
Őket nem kell félteni semmitől, és köszönöm annak, aki megértett
Aki a valóságot mondta és nem dőlt be a meséknek
Ha lökdösnek hátulról, még szép, hogy rohannál
Ne az évekkel játszunk, semmit nem ér a korhatár
Az indok, a kifogás nem állja meg a helyét
Ezt te is megérzed majd, a harag csak egy kellék
Te kidobtad, nem kell, mert aki lettél, az nem te vagy
Addig rakok a tűzre, amíg a sok emlék meg nem fagy
Mert rossz látni, hogy velük elvesztél, féltelek
Ez az igazság, semmi értelme, hogy kérkedjek
A biztonság, a tisztaság kihúz a sáros káoszból
Jó, ha tudod, valaki törött szívvel rád gondol
A boldogságért teszek, nincs kedvem már hazudni
Akivel álmodtam ébren, azt nem hagyom elaludni
A szabályokat felrúgom, ha egyáltalán léteznek
Mert veled szerettem igazán az életet
A boldogságért teszek, nincs kedvem már hazudni
Akivel álmodtam ébren, azt nem hagyom elaludni
A szabályokat felrúgom, ha egyáltalán léteznek
Mert veled szerettem igazán az életet
A szemedben láttam, ahogy folytak a könnyeid
Hogy a lelked azt súgta, biztos nem könnyebb így
De felülírta az eszméd, mert nem volt kőből
A részletekben ne vessz el, mert soha nem győzöl
Itt nincsen véletlen, és lehet te ezt nem érzed
De pont azért, mert amíg nem éled meg, nem érted
Mástól, amit kapnál, hidd el, nem tennéd zsebre
Én megtehetném nagyba, mégis ezt kapod helyette
A sok vita bőven kiváltotta a hatását
Annyit ért, mintha a betonon kapálnánk
Én nem törődöm ezzel és kérlek, hogy te se tedd
Ne csapd be magad azzal, hogy az életed nem szeretted
A fészek még megvan, ahol értékeltek téged
Ha összeforrtak szárnyaid, szállj vissza kérlek
A boldogságért teszek, nincs kedvem már hazudni
Akivel álmodtam ébren, azt nem hagyom elaludni
A szabályokat felrúgom, ha egyáltalán léteznek
Mert veled szerettem igazán az életet
A boldogságért teszek, nincs kedvem már hazudni
Akivel álmodtam ébren, azt nem hagyom elaludni
A szabályokat felrúgom, ha egyáltalán léteznek
Mert veled szerettem igazán az életet
A könnyek, mint az eső, úgy mosták arcunkat
Öleltük egymást, kár, hogy nem láttuk magunkat
Az utolsó éjszaka döfés volt a szívembe
Nem tudtam mi lesz, nem éreztem a hitem se
Így, hogy lehet vége, erre nincs is magyarázat
Ne nevess ki, hiszen ebben nincs semmi alázat
Én őszintén tettem és sok mindent megbántam
Tükörbe néztem és újra felmásztam
Javítottam hibáim, álltam seregem élére
Most úgy vigyáznék rád, mint a szemem fényére
Egyedül úgysem megy, ezt a mai napig gondolom
Ezt dobta a gép és sajnos te voltál pont soron
Én remélem, hogy egyszer majd nem fogsz menekülni
Mert jobb lenne egy Fantával ott a padon ülni
Köszönöm, hogy itt voltál, szebbnek láttam a világot
És hiszem, hogy jó helyre dobtad be azt a virágot
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
