


| Előadó: | Gringo Star |
|---|---|
| Album: | Pálinka Sunrise |
| Megjelenés: | 2011 |
| Hossz: | 3:40 |
| Szövegírók: |
Geszti Péter Erdélyi Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | BMG |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Lemerül értem a könnyű bulvárriporter
s azt kérdi ha valaha rám egy sziget várna,
Egy távoli hely mi lenne az a valami amit
oda elvinnék magammal
A válasz kell az olvasónak és legyen kedves
E gondolattal így játszani el, így játszani el
De nekem mondd csak el
Mi kéne innen, és mi az ami nem?
A haverok osztonak a CD-imen
Meg a könyveken
Melyeket elolvastam, vagy nem
És nem jön velem a sok megunt cucc,
meg a tucc-tucc
A szoszédból a preszkód, a fluxus,
az agyi-gagyi fazon, a tetkós luxus
Na az mind nem,
De van egy ötletem:
Volna hát egy part,
Tart ameddig tart
Volna hozzá nyár
Hogyha ott volnál
És volna még a messzeség
S a benne fürdő ég:
így ez épp elég,
csak te kellesz még.
Csak te, csak te, csak te, csak te meg én
Csak te, csak te, csak te, csak te meg én
Maradna még egy város, amiben
volt lakásunk, ott más lakik, igen
És marad az a rakat sátán,
Ki vigyorog amikor száguld a sárgán át
A klón, a szónok,
az ökölbe szorult szónok
A panaszkönyv, meg az a régi mondat
hogy megint nem mi nyertünk.
Hol az a kis szigetünk?
Volna hát egy part,
Tart ameddig tart
Volna hozzá nyár
Hogyha ott volnál
És volna még a messzeség
S a benne fürdő ég:
így ez épp elég,
csak te kellesz még.
Csak te, csak te, csak te, csak te meg én
Csak te, csak te, csak te, csak te meg én
Volna hát egy part,
Tart ameddig tart
Volna hozzá nyár
Hogyha ott volnál
És persze még,
a messzeség
Más mi kellhet még?
Mint szemünkbe' kék,
Megkereshetnénk.
A föld, az ég,
A messzeség,
és mi ketten: épp elég...



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.