|
|
|
Sokan mondták, különc vagyok, nekem így a jó
Mert nem fog rajtam se cigi, se jól megtekert "dzsó"
Kérdezték már, hogy miért vagyok más
Tudom arra gondolsz, biztos homoszexualitás
Pedig nem, hisz vannak rá tanúim
Trambulin az élet, egyszer fent, másszor lent
Egy végtelen libikóka, mely nem túl jól megkent
Nyikorog és rozsdás, én vagyok a postás
A sors, mint egy véreb, megkerget
De, hogy lefuthassam, mindig találok egy hülye tervet
Sebesen száguld a szekerem velem
Egy úton, 'mit a családom taposott nekem
Csak az tarthat ma velem, 'kivel egy ösvényen járunk
Nem találjuk a párunk, és csak várunk
Egy jobb, egy szebb, egy boldogabb jövőre
Mégis emelt fővel tekintünk előre
Csak egy ösvény maradt, az évek alatt
Már megtanultam, mit lehet és, hogy mit nem szabad
Ez az út, melyet ezek közül választottam
Mindig, mikor épp egy döntést hoztam
Csak egy ösvény maradt, az évek alatt
Már megtanultam, mit lehet és, hogy mit nem szabad
Ez az út, melyet ezek közül választottam
Mindig, mikor épp egy döntést hoztam
Kialakult bennem egy túl meglepő ösztön
Hogy inkább a szabadság, mint a tetves börtön
Kialakult bennem egy kétségbeejtő ködmön
És rossz kedvemben magamra öltöm
Töltöm a tárat, vagyis a számat
A nyelvem a ravasz, a szavam töltényként betámad
A hibámat kérlek fogadd el
Az ember csak a hibáival igazi karakter
A legjobbakat várom, persze készülök a rosszra
Inkább lennék öreg csöves, mint valami tompa szar
Az nem az én utam
Hogy huszonkét évesen már a nevem se tudjam
Ez az ösvény, amelyen megtaláltam
Szerelmet, barátot, és beteljesült pár vágyam
Sok mindent láttam, felépült már a váram
'S volt úgy, hogy a föld felett jártam
Csak egy ösvény maradt, az évek alatt
Már megtanultam, mit lehet és, hogy mit nem szabad
Ez az út, melyet ezek közül választottam
Mindig, mikor épp egy döntést hoztam
Csak egy ösvény maradt, az évek alatt
Már megtanultam, mit lehet és, hogy mit nem szabad
Ez az út, melyet ezek közül választottam
Mindig, mikor épp egy döntést hoztam
Van egy lány, aki vár rám ott
Két görbe út összefut
Minden vágyálmot majd teljesít az akarat
És kifesti a szavakat
Így varázsol lángokból tavakat
Porba dönt falakat, ahogy én tettem
Amikor a (vicc?) kapujában álltam és nevettem
Egy éve még csak álom, mára végét nem látom
Sok a rosszakaró, de egyre több a barátom
Arra vágyom, a lelkemben süssön a nap
Ne üssön, vagy verjen Isten bottal
Megkapom én a magamét mindig, jobbal, ballal
Vagy éppen, ahogyan érnek
És pont ezért vagyok itt, mások a rossz útra térnek
Betalálja őket az élet
Hát betépnek, törnek, zúznak, ölnek
Rossz úton járnak, jöhetnek a könnyek
Csak egy ösvény maradt, az évek alatt
Már megtanultam, mit lehet és, hogy mit nem szabad
Ez az út, melyet ezek közül választottam
Mindig, mikor épp egy döntést hoztam
Csak egy ösvény maradt, az évek alatt
Már megtanultam, mit lehet és, hogy mit nem szabad
Ez az út, melyet ezek közül választottam
Mindig, mikor épp egy döntést hoztam
Csak egy ösvény maradt, az évek alatt
Már megtanultam, mit lehet és, hogy mit nem szabad
Ez az út, melyet ezek közül választottam
Mindig, mikor épp egy döntést hoztam
Csak egy ösvény maradt, az évek alatt
Már megtanultam, mit lehet és, hogy mit nem szabad
Ez az út, melyet ezek közül választottam
Mindig, mikor épp egy döntést hoztam
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
