|
|
|
| Előadó: | Emberek |
|---|---|
| Album: | Tábortűz |
| Megjelenés: | 1997 |
| Hossz: | 3:26 |
| Szövegírók: |
Valla Attila |
|
Berkes Gábor |
|
| Kiadó: | BMG Ariola Hungary |
| Stílus: | Pop |
| Címkék: | Keressük! |
Jó volt, csak nem tudtam,
A szívemet eldobtam.
Ő sírt, én nevettem
A filmjeleneten.
Csak egy szó, de nem mondtam.
Várta, de csak hallgattam.
Amit adott, elvettem.
Férfi szerep, igen.
Ú! Milyen jól csináltam! Nagy taps jár!
Nézd, most egy üres kégli vár!
Túl késő! Már nincs idő,
Hogy elmondjam, amit titkoltam,
Hogy senki más, csak ő.
Túl késő! Elvitte az eső.
A szívem azóta gondban van,
Kemény, mint a kő.
Jó volt, csak nem tudtam.
Feleltem, megbuktam.
Játszottam, vesztettem.
Odalett mindenem.
Ezt fényesen eltoltam.
Gyöngy volt a kagylóban.
Vak voltam, nem hittem,
Eltűnt hirtelen.
Hú, milyen sokra vittem, a csel nagy volt.
Nézd! A királynő, hogy lemattolt!
Túl késő! Már nincs idő,
Hogy elmondjam, amit titkoltam,
Hogy senki más, csak ő.
Túl késő! Elvitte az eső.
A szívem azóta gondban van,
Kemény, mint a kő.
Nincs ráadás.
Mire jó e vallomás?!
Már Nincs több dobás!
Az se jó, ha jönne más.
Túl késő! Már nincs idő,
Hogy elmondjam, amit titkoltam,
Hogy senki más, csak ő.
Túl késő! Elvitte az eső.
Hogy nem könnyű az rendben van,
De a dráma egyre nő!
Túl késő! Elvitte az eső.
A szívem azóta gondban van,
Kemény, mint a kő.
Túl késő! Már nincs idő,
Hogy elmondjam, amit titkoltam,
Hogy senki más, csak ő.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
