|
|
|
| Előadó: | Gerendás Péter |
|---|---|
| Album: | Faludy |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Faludy György |
|
Gerendás Péter |
|
| Kiadó: | Gryllus / Hangzó Helikon |
| Stílus: | megzenésített vers |
| Címkék: | Keressük! |
Az újhold görbe tőre felhasítja
az ég violapiros pókhasát.
Az esti árnyak Hárún ár-Rásídja
már osztogatja a sok álruhát.
A kasba éled. Utca, tér, sikátor
fölött az alkony mézgás és nehéz.
Az ópiumbarlangból füst szivárog
s csókra nyújtja libegő kezét.
A báron kövér kalmár sétál végig.
Zöld vízihulla. Szeme, mint az ón,
ott angol orvos: illatokon él itt
meg boldogságán. Fenn a dobogón
hastáncosnő. Kávátlan kőkutacska
a köldöke. Benn árnyak ágboga.
Lihegve, mintha még vizet kutatna,
bámul bele egy szökött katona.
Dobzene árad s fáklyafüst a térről,
a kardnyelő hasán a hold a vért.
A mesemondó körül sűrű félkör,
az ajkak nyílnak: Szindbád hazatért.
Egy tuareg ül a nagy falnak háttal
s a látványt nézi, negyven napja már.
S egyszerre mindez: dobszó, tőrök, fátylak
s fátylak mögött a női szem; bazár,
réztálak, mentaillat, pálmakertek,
mélyzöld árnyékok és fehér falak
őrült körtáncot lejtenek fejedben,
míg szédít, őrjít, vonz az áradat
és hív: – Hazád rom, nőd hervadó locska,
munkád hitványság, életed gyötör:
jöjj és merülj e mély sikátorokba,
hol kéj az élet s a halál gyönyör.
– Nincs rend s törvény e nyüzsgő ázalagban,
hazád felől nem ér be hír, se szó,
pusztulj el, halj meg s kelj fel száz alakban:
van vénen is reinkarnáció.
– A mór fürdőben vetkezd le a múltat,
köpj a morálra (hitvány szóbeszéd!)
nevedet dobd el (régesrég meguntad!)
s ejtsd rá az emlék gyűrött szőttesét.
– Eszméidet akaszd a szögre (rongyok,
mit zsibvásáron aggattak reád!)
Ne fordulj vissza. S légy még egyszer boldog
mezítlen ifjan, ahogy szült anyád.
– Légy csempész, tolvaj, kerítő, halárus,
szeress fiút, lányt – hidd meg, egyremegy –,
rabolj vagy gyilkolj s karold át halálos
ölelkezéssel ezt a várhegyet.
– Avagy vadabb vég vonz s az élet úntat?
Szerezd meg mindjárt mit szíved kíván:
lila függőágyán az ópiumnak
vagy zöld nyeregben az abszint lován.
– Vagy csak maradj így, ne mozdulj és nézzed,
hallgasd sosemvolt madarak dalát,
míg homlokod körül a csillagképek
csörögnek, mint éretlen datolyák.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
