|
|
|
| Előadó: | Gerendás Péter |
|---|---|
| Album: | Faludy |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Faludy György |
|
Gerendás Péter |
|
| Kiadó: | Gryllus / Hangzó Helikon |
| Stílus: | megzenésített vers |
| Címkék: | Keressük! |
Hogy mért kellett Tuniszt bevennem
s izzadnom normand partokon?
Ezért még bosszút állok egyszer
a sok faképű angolon!
Ők ugrattak a háborúba,
mi belementünk ostobán,
hogy a kalmárnép piknikezni
ülhessen John Doe lábnyomán.
Hogy összelopott birodalmuk
viruljon – ám, ha van eszünk,
most egyszer a sarkunkra állunk
és mindent, mindent elveszünk.
Egyébként törzsőrmester lettem,
mit mondjak? ez is játszva ment.
Az arkansasi hírlapokban
képem háromszor megjelent.
Utólszor, mikor benzinkoktélt
vágtam a kölni dóm fala
alatt egy tigris-tankba – érte
hálás lesz nékem a haza.
Sokféle piszkos népet láttam,
kik szűntelen marakszanak.
Nem tudni, mért. De én se törtem
soká a fejem emiatt.
Civódtak, koldultak, szavaltak,
egymást vádolgatták – pedig
nem is figyeltünk. De a dollár
láttán megolvadt mindegyik.
Köphetnékem volt. Ám a hadnagy
megmondta: ők is emberek.
Rájuk nevettem s csokoládét
kaptak tőlem a gyermekek.
Nem sejtitek, míly hosszútűrés
kellett, hogy ne fogjunk botot
és munkára ne hessegessük
e pernahajder csapatot.
A fecsegőket, pojácákat,
az egész léhűtő hadat
s az úgynevezett kávéházak
mélyén ülő rohadtakat.
Látjátok, nem volt könnyű dolgunk.
Romok között kísért a bú:
Orán büdös lyuk és a híres
Páris véghetlen szomorú.
Most leszereltem, hazatértem,
pihenek, alszom és iszom.
Az Óvilág mocskához képest
e föld való paradicsom.
Szomszédom a szakszervezetből
unszol, hogy lépnék be oda.
Bizonygatja, hogy elnyom engem
a tőkés és a burzsoa.
E szólamokkal csordulásig
beteltem én már odaát.
A főnököm tegnap vásárolt
hétemeletes palotát.
Ha dolgozom, énnékem is lesz
autóm és házam, hétszobás.
Kikönyöklöm a tornácrácsra
és nem fáj semmi elnyomás.
De elébb még két pár nadrágot
veszek, szép kényelmes cipőt
és megnézem a kosárlabda
mérkőzésen a félidőt,
aztán moziba Annabellel,
onnét az ágyba egyenest,
és pofonvágom az ébresztő
órát, ha reggel szólni kezd.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
