|
|
|
| Előadó: | Gerendás Péter |
|---|---|
| Album: | Faludy |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Faludy György |
|
Gerendás Péter |
|
| Kiadó: | Gryllus / Hangzó Helikon |
| Stílus: | megzenésített vers |
| Címkék: | Keressük! |
Hogy mért kellett Tuniszt bevennem
s izzadnom normand partokon?
Ezért még bosszút állok egyszer
a sok faképű angolon!
Ők ugrattak a háborúba,
mi belementünk ostobán,
hogy a kalmárnép piknikezni
ülhessen John Doe lábnyomán.
Hogy összelopott birodalmuk
viruljon – ám, ha van eszünk,
most egyszer a sarkunkra állunk
és mindent, mindent elveszünk.
Egyébként törzsőrmester lettem,
mit mondjak? ez is játszva ment.
Az arkansasi hírlapokban
képem háromszor megjelent.
Utólszor, mikor benzinkoktélt
vágtam a kölni dóm fala
alatt egy tigris-tankba – érte
hálás lesz nékem a haza.
Sokféle piszkos népet láttam,
kik szűntelen marakszanak.
Nem tudni, mért. De én se törtem
soká a fejem emiatt.
Civódtak, koldultak, szavaltak,
egymást vádolgatták – pedig
nem is figyeltünk. De a dollár
láttán megolvadt mindegyik.
Köphetnékem volt. Ám a hadnagy
megmondta: ők is emberek.
Rájuk nevettem s csokoládét
kaptak tőlem a gyermekek.
Nem sejtitek, míly hosszútűrés
kellett, hogy ne fogjunk botot
és munkára ne hessegessük
e pernahajder csapatot.
A fecsegőket, pojácákat,
az egész léhűtő hadat
s az úgynevezett kávéházak
mélyén ülő rohadtakat.
Látjátok, nem volt könnyű dolgunk.
Romok között kísért a bú:
Orán büdös lyuk és a híres
Páris véghetlen szomorú.
Most leszereltem, hazatértem,
pihenek, alszom és iszom.
Az Óvilág mocskához képest
e föld való paradicsom.
Szomszédom a szakszervezetből
unszol, hogy lépnék be oda.
Bizonygatja, hogy elnyom engem
a tőkés és a burzsoa.
E szólamokkal csordulásig
beteltem én már odaát.
A főnököm tegnap vásárolt
hétemeletes palotát.
Ha dolgozom, énnékem is lesz
autóm és házam, hétszobás.
Kikönyöklöm a tornácrácsra
és nem fáj semmi elnyomás.
De elébb még két pár nadrágot
veszek, szép kényelmes cipőt
és megnézem a kosárlabda
mérkőzésen a félidőt,
aztán moziba Annabellel,
onnét az ágyba egyenest,
és pofonvágom az ébresztő
órát, ha reggel szólni kezd.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
