|
|
|
| Előadó: | Gerendás Péter |
|---|---|
| Album: | Apák könyve |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Gerendás Péter |
|
Gerendás Péter |
|
| Kiadó: | Narrator Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kos községet Szent György havában öt
ízben dúlák föl
A hegytetőről nézték, hogy a portájuk
öszve dől
Egy öregember, egy asszony meg egy
kisfiú
E festői tájon tört reájuk a háború
Sternovszky Bálint mikor kiengedé
hangját
Száz arany pengő üté a markát
Isten néki adá a múltba látás tudományát
De a sors korán leszakajtá élete virágát
Vén könyvek, őrzik a családomat
A padláson fekszenek gyöngén, s
mint kövek a földben szétmállanak
Vén könyvek, rejtenek sorokat
Hőst nem találsz, apró kis lánc-
szemek viselték a láncokat
s ha száz napon át ég a bolond
tűzvész
Csak lebegő csend marad, emlék
kevés
Stern István felvevé asszonya hitét
Megváltoztatá ősei nevét
álmában hallotta apjának énekét
A vandálok megölék két apró gyermekét
Stern Richárdnak hívták nagyfiát,
Ki korán látta meg börtönnek rácsozatát
De váratlan, ahogy becsukták, kiszabadult
A világbul minden fontosat megtanult
Vén könyvek…
Richárdnak hat fiúgyermeke születék
Kik pokollá tevék a környék életét
A legidősebbet mire már megjavult
Tömlöcbe zárták, élve nem szabadult
Berda Stern Szilárd egy osztag elég állt
mikor lőttek a puskák, kívülről látá
önmagát
48-ban szívesség gyanánt
felolvasott egy hosszú irományt
Vén könyvek…
Berda Stern Mendel látta a jövőt
Tudta a sors útjai meg nem kerülhetők
De mikor minden ahogy látta, megtörtént
Véget vetett életének önként.
Csillag Sándor nőül vette Ilonát
Már szerette a húgát is, Antóniát
Nem érezte a törz jövendőt
Hogy a XX. század egy vagonba bezárja őt
Vén könyvek…
Csillag Nándor hősternornak született
S ha énekelt, a csillár megremegett
Amíg könnyes szemmel nézték őt a nők
kirakatot törtek az őrült gyűlölködők
Balázst a viharból hazahozta az ég
De a lalásban mások éltek már régesrég
48-ban egy hétre bevitték
Egy angol ügynökről kérdezték
Vén könyvek…
Vilmos fújta Hendrix minden dalát
Hogy meghódítsa álmai országát
De zárva találta Amerikát,
S a kulcsot nem adták az ostobák
Henrik kaparta a múlt vályogfalát
Hogy megtalálja családfáját
De csak szürke port és hideg hamut talált
Mert a nagypapa órája akkor megállt
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
