|
|
|
| Előadó: | Bartha Ákos Dannona |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bartha Ákos |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refr
Lehet ismerlek talán, nem tudom
Néha mindennél jobban akarom, máskor feladom
Kétséges, mi éltet, mi az ami hajt
Dönts a válaszok között, hisz egy nap továbblépek majd.
Magamból már mindent neked adok ugye látod?
Pár éjszakából csak pár másodpercet látok
ezek már nem csak lángok
a tűz körbe vesz,
hald szavam, s mond meg hogy érhet véget ez.
Vers1
Egyszer volt egy történet, amit láncra verve éltem.
Maradni már nem akartam, de továbblépni féltem.
Lényegében rettegtem a változástól, attól, hogy majd más legyen
Nem hittem, hogy te leszel az ki változtatsz majd ezen
Égő könnyes szemmel minden porcikámmal vágyom rád
Ha belenézel a szemembe egy pillanatig se gondolnád
De mond meg őszintén mit érek vele?
Meddig leszek pitiáner történeted ócska játékszere?
Nem várok már semmit, még egy perc és itt holnap,
hogy majd ismét úgy tehessünk mi sem történt volna
Mindennap azt gondolom minden más lesz talán mától,
Mégsem látom át az erdőt a leggyönyörűbb fától
Verse2
A szó, ahogy kimondanám, nem hagyja el a számat
Mit ér a bánat, állok néman, idegen szféra vesz hátára
Lábad előtt hever minden szavam, mégsem hallod talán
az alkony fosztja színeim, lelked már nem talány.
Százszor belefutok a szóba mivel mások ölnek szánalom,
te feltámasztassz eggyel bár nem kéred de én vállalom
Cipelem a hátamon, a terheink s bár távol,
hogy közös jövő emlékezzen meg velünk a máról
Lehet, hogy ezzel építem a várat, lehet épp most rombolom
De már nem engedem elveszni, bárki bármit mond gondolom
nincsen gond, de látom neked nem jön át a lényeg
Ha akarod még maradok, ha menjek el csak kérd meg.
Érzékszerveim tompák már, az égbe a nevedet kiáltom
Nem akarom a valóságot, te vagy a legjobb drog a világon
Elmém szivárog, egy helyett mi megtesszük ma kétszer
Már nem mondok rá nemet, erősebb a megfelelési kényszer
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
