|
|
|
| Előadó: | Mes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nekem csak még egyszer kell, hallanom a hangodat,
és még egy perc kell, én megjegyzem az arcodat,
gyere kicsi, mutasd meg élni kell,
csak rázd a tested, a zene mi spanol fel.
Még egyszer kell, hallanom a hangodat,
és még egy perc kell, én megjegyzem az arcodat,
gyere kicsi, mutasd meg élni kell,
csak rázd a tested, a zene mi spanol fel.
Gyere kislány, neked itt lesz jó,
Mes támad, ez az bekarcol a flo,
Most megfog a ritmus, érzed hogy véged,
bírlak kicsi mert forró a véred.
Játssz! Neked ez a dolgod,
másra ne legyen gondod,
azt fogod mondani, mennyire durva,
mert nekem kellesz ezt megmondom, fura.
Na mi a számod, meg mondjad a nevedet,
mielőtt a ruhádat este majd levedled,
fél óra meg egy negyed,
csak igyad már meg a meggyleved.
Tedd oda magadat buli van,
magamat látom a bugyidban,
ez egy jel tudom, a rímek meg nagyok,
de kösd fel a tangád mer’ egy spíler vagyok.
Látom, hogy böktél a fészen,
nyugi van cica, ne legyél készen,
szerinted miért van hogy oda megyek,
ahol körbenézek és pinahegyek?
Na de mivé legyek, ha éhes a cerka,
nem kell drog, ha nő a herka,
és mikor markolom a fenekedet,
te ne mondjad nekem, hogy el a kezet!
Nekem, nekem, nekem, nekem csak még egyszer kell hallanom a hangodat,
és még egy perc kell, én megjegyzem az arcodat,
gyere kicsi, mutasd meg élni kell,
csak rázd a tested, a zene mi spanol fel.
Még egyszer kell, hallanom a hangodat,
és még egy perc kell, én megjegyzem az arcodat,
gyere kicsi, mutasd meg élni kell,
csak rázd a tested, a zene mi spanol fel.
(Derrick)
Itt vagyok csajszi, gyere még, gyere még,
te meg én ketten, az éjszaka nem elég,
rád vártam hé, tudtam az elején,
kitöltjük ketten a vad páros szerepét.
Nekem csak te kellesz,
hogy elmehetsz egyhamar azt ne tervezd,
csak élvezd, mit hoz az éjszaka,
ne kérdezz, csak simán légy laza.
Ne menj haza, hisz party vár,
nekem te kellesz bébi maradj már,
bébi ne tedd ezt, csak az agyam jár,
én nem tudom mi ez, de megfogtál.
Elszáll a szó, megmarad a tett,
ami megtörtént közös emlék lett,
mert ha elszáll az jó, meg érintett,
mi megvet, ezek minden emléket.
Nekem csak még egyszer kell, hallanom a hangodat,
és még egy perc kell, én megjegyzem az arcodat,
gyere kicsi, mutasd meg élni kell,
csak rázd a tested, a zene mi spanol fel.
Még egyszer kell, hallanom a hangodat,
és még egy perc kell, én megjegyzem az arcodat,
gyere kicsi, mutasd meg élni kell,
csak rázd a tested, a zene mi spanol fel.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
