|
|
|
Megdőlnek nézetek, meg leomlanak várfalak,
a falhoz beszélek, de elmondom hogy vártalak.
Az élet merészen most ellenem játszik,
azt mondtad fontos neked, hát miért nem látszik?
El kell döntenem, hogy sírjak vagy nevessek,
vagy minden érzelmet egyszerűen megvessek,
meglátni, megszeretni, összekötni életet,
megtudsz majd mindent és rájössz nem ezt érdemled.
Akkor már rég késő, belülről megöltek,
azt hitted kemény vagy, de érzed megtörtek,
a falak erősek, most mégis ledőlnek,
nem tudnak ellenállni ekkora erőnek.
Nem merek szeretni mert elmennek kik sokat érnek,
nem merek nevetni mert a pillanatok véget érnek,
nem merek elmenni mert nem biztos hogy visszatérek,
nem merek tervezni mert nem biztos hogy élek.
Feltámadnék, de nem találom fényemet ,
betámadnék mindenkit, ki vérre megy,
de nem tehetem, mert mi vagyok csak halandó,
öröknek hitt dolgok, de hidd el minden mulandó.
Beszűkült kép, az öntudat is képlékeny ,
nem érted miért, rájössz majd hogy én kértem.
Peregnek a napok, de üresek a könyvek,
elszaladnak a napok, nem segítenek a könnyek.
Merek nevetni mert egyébként sem számít már,
merek tervezni mert álmomban ő mindig vár,
merek elmenni mert itt a dolgok összetörnek,
merek szeretni mert tudom hogy még visszatérnek
merek nevetni mert egyébként sem számít már,
merek tervezni mert álmomban ő mindig vár,
merek elmenni mert itt a dolgok összetörnek.
Nem merek tervezni mert nem biztos hogy élek...
