|
|
|
| Előadó: | Szenes Iván |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szenes Iván |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Táncdal |
| Címkék: | retro [+] |
Autót vezetek. Kezemben a volán, szívemben a félelem és a Kresz. De mit érek egyedül én, aki józan vagyok, aki vigyázok, aki nem hibázok, nem előzök illegálisan, amikor mindenki ellenség, aki az uccán jön-megy, akár autón, akár gyalog, a villamosról nem is beszélve. Itt ez a gyerek. Háttal. Footballozik, egész ügyesen, de ha nem vigyázok, mert ő nem vigyáz, akkor mindjárt végünk van mindkettőnknek.
Jön egy férfi, idősebb. Törődött. Leszámolt az életével. Látom rajta, a kocsim elé akarja vetni magát, de én ravaszul lassítok, ura vagyok a kocsimnak, ha akarok, lépésben megyek, elém hiába ugrik, résen vagyok, kikerülöm, sőt. Megállni is akkor tudok, amikor akarok.
És az emberek. Lebeszélem. Majdnem mind ellenségem, mert nem törődnek azzal, ha én bajba kerülök, mint vigyázatlan vezető. Ezek az emberek, akik annyit fáradnak, lótnak-futnak, hogy pénzt keressenek, dolgoznak, hogy a gyerekeknek mindent, ami kell előteremthessenek, szerelmesek, műveltek, vagy műveletlenek, de annyi fáradtságot már nem vesznek, hogy körül nézzenek az uccán, mielőtt lelépnek a járdára, hagyják vidáman, hogy elüssem őket. De miért vigyáznának ők, az én ellenségeim? Hiszen csak a saját életükről van szó. Ha megtámadná őket valaki, körömszakadtáig védekeznének, de saját magukkal szemben teljesen tehetetlenek. Boldogok, ha átmehetnek, amikor pirosat jelez az uccai villany. Boldogok, ha kockáztathatják életüket a semmiért. Ott egy idősebb férfi rohan, a tüdeje majd kiszakad, hopp már késő, nem, a villamos elindult, de ő még feldobta magát a peronra. Nagy nehezen. Öt ember segítette, hogy vissza ne zuhanjon. Sietett. Nem meghalni, hanem valahova, ahol volt egy teljesen érdektelen találkozója egy osztálytársával, akinek a nevét sem tudta.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
