|
|
|
| Előadó: | Egyéb szövegek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Táncdal |
| Címkék: | retro [+] |
A bírót ébren találta a hajnal,
A gyötrő kétség álmot nem hozott.
Ma végleg döntött: elhagyja az asszonyt,
S amíg nem késő, új életbe fog…
Az új életet új asszony jelentette,
Fiatalabb, szebb a réginél…
A bíró döntött: még mielőtt elmegy,
Az asszonnyal most mindent megbeszél,
S felkeltette hirtelen a nőt,
Ki álmából riadva nézte őt,
- Még nincs reggeli, azt hittem, hogy alszol,
- Nem baj! Énrám több gondod ne legyen!
- Miért? Bántottalak tán, hogy így haragszol?
- Kérdezz még kicsit…ilyen szelíden,
S akkor kimondom azt, amit Te is tudsz régen,
Hogy közöttünk mindennek vége van,
Hogy nem tudok már tovább Veled élni.
Érted?
- De!
- Nincs de! Az élet hív, a tűz, a napsugár
A szabadságom add hát vissza már…
Sírsz? Persze az a legkönnyebb,
A női nem hatásos fegyvere,
De a nagy jelenet ma már nem divat.
A törvényszékről, mire visszatérek,
Csomagold be az összes holmimat.
- Jól van, ne hidd, hogy az utadba állok,
Menj csak…az én szavam úgysem tart vissza már,
Nem tartóztatlak, de soha el nem válok,
Az otthonod, amíg csak élek, vissza vár.
A bírót várták már a törvényszéken,
Egy házaspár, - az arcukon zavar…
Az asszonyt elhagyta a férje,
S a nő elválni nem akar.
Nem szeretem – szól rekedten a férfi,
A válasz csak egy asszony zokogása,
Ne sírj könyörgöm, inkább lásd be végre,
Hogy kettőnk közé állt a megszokás.
Eldöntöttem, új életet kezdek,
És megtaláltam boldogságomat.
Az asszony sír, a bíró csak jegyezget,
Oly ismerősnek tűnnek a szavak,
S a férfi vall, hogy sürgeti a válást,
A másik asszony és nem érti meg…
Az asszony szól, ki így elcsal egy férjet.
Bíró úr, miféle nő lehet?
S miféle boldogság lehet az kérem,
Mely más könnyéből épít palotát?
Az én férjem én mellettem lett ember,
S én senki másnak őt nem adom át.
Ha el is múltam már tizenhat éves,
Mért legyen az másnak diadal?
Bíró úr? Csak addig kell szeretni,
Amíg az ember szép és fiatal?
A bíró megrezzen ennek hallatára
Az igazságot meg kell érteni,
S mert a törvény nem ismer részrehajlást,
Neki az asszonyt kell most védeni.
És ezután már nem is tétovázott,
S szomorúan néz a férfire,
- Barátom, Ön alighanem hibázott,
s most ketten arra kérjük, lássa be!
Vagy elfelejtett mindent, ami szép volt,
Szerelmüket, a közös gondokat,
Ha időnként be is borult az égbolt,
Azért utána mindig kisütött a nap.
A megszokás megölhet egy szerelmet,
De az egy jó szótól új életre kelhet.
A férfi már az asszony felé fordul,
Kezét megfogja, átöleli őt,
A kisteremben falióra kondul,
És hirdeti az elmúló időt.
Már kéz a kézben mennek kifelé,
Arcuk sugárzik, könnyes az öröm,
Aztán a férfi lassan visszafordul,
„Bíró úr, kérem…nagyon köszönöm…”
De a bíró ezt már meg se hallja,
Hisz maradni egy percig sem tudott,
Mint űzött vad, ha kergetik a hajtók,
A törvényszékről hazáig futott.
Az ajtó kilincsét feltépte,
Majd kifulladva döbbenten megállt.
A látvány szinte megigézte,
A régi szekrény tárva-nyitva állt.
Már minden be volt csomagolva…a földön csak egy zsebkendő maradt,
Az asszony sírt az asztalra borulva,
A könnye áradt, mint sebes patak,
A bíró némán lehajolt a földre, a zsebkendőt felvette könnyedén,
S a ruhákat már együtt rakták vissza, egy boldog asszony s egy öreg legény.
A lakás falán fény csillant körül,
A nap sütött a háztetők felett,
S egy emberben a sok ember közül,
Megnyugodott a lelkiismeret.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
