|
|
|
| Előadó: | Pirgel Dávid |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Elisabeth: Végre győztem én
Halál: Győztem én
Elisabeth: Nagy nap ez?
Halál: Nagy hát
Elisabeth: Megvívtam minden gazság ellen
Halál: Mert én akartam mindig is hogy így legyen
Így működünk mi ketten
Elisabeth: Nem másokért teszem
Halál: Ketten vagyunk
Elisabeth: Jó nekem!
Halál: Még jó!
Elisabeth: Mert végre üdvös útra leltem
Halál: Csak gúnyolódtak rajtad ők de mind legyőzted sorba már, sorsod tiéd!
Elisabeth: Csak dróton függő báb voltam
Ha füttyentettek, táncoltam
De többé nem leszek már bábu én!
Hogyha kell egy tánc, én mindig megmondom kivel
Tőlem függ most már a táncrend, én választok már zenét
Hogyha kell egy tánc, a ritmust én diktálom érzésem szerint
Szemedbe nézek és én mondom meg, meddig még
Halál: Szállj, sötét sirály
Elisabeth: Szállok, csak én
Halál: Csak én kísérlek téged át az éjben
Elisabeth: És nem vezethet engem senki többé te sem
Már biztos a léptem
Halál: Csak nekem vagy szabad
Elisabeth: Egymagam
Halál: Csak nekem
Elisabeth: Csak én!
Halál: Az ösvényt majd te vágod nékem
Elisabeth: A saját utam járom rég és elszakadtam tőled én,
Hagyj békén hát!
Halál: Megszerettél engem már, mert szabadság csak nálam vár
És senki rajtam kívül meg nem ért
Együtt: Hogyha kell egy tánc, én mindig megmondom, kivel
Tőlem függ most már a táncrend, én választok már zenét
Hogyha kell egy tánc, a ritmust én diktálom érzésem szerint
Szemedbe nézek és én mondom meg, meddig még
Elisabeth: Érzek épp elég erőt
Halál: Míg gyengeséged érezted, csak addig volt erőd
Elisabeth: Hagyj békén hát
Halál: Hívsz te még engem
Elisabeth: Nem kellesz még
Halál: Kellek majd meglásd
Elisabeth: Nekem ismét nem kell az élet
Halál: Meg kell, hogy gyűlölj újból
Együtt: Hogyha kell egy tánc, mostantól megmondom kivel
Tőlem függ most már a táncrend, én választok már zenét
Hogyha kell egy tánc, a ritmust én szabom meg vágyaim szerint
Szemedbe nézek és én mondom meg meddig még
Hogyha kell egy tánc, csakis én választok partnert immár és nem más!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
