|
|
|
| Előadó: | A hercegnő és a koldus (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
-Nem inkább a kastélyban kellene lennie?
-Életem egyetlen szabad percét élvezem,
mielőtt hozzámegyek egy vadidegen emberhez.
-Ön legalább nem szolgálótanonc!
-Szolgálótanonc?
(Erika):
Mikor forrón kel a reggelim, Madam Carp nagy árat szab!
És a tojásokért helyettem soha senki nem szalad
Egy rántottáért megáznék, ez bizony túl nagy ár!
Szívem gondolatban másutt jár, puha ágyban szundikál.
-Igazán?
-Igen! De nem érdekes, vagyis már megszoktam. És ön?
-Háát!
-Na?
(Anelis):
Mikor rántottára éhezem, én csak egyet csengetek
Nekem ezüsttálcán hozzák be, igen bármit rendelek!
És evés közben masszíroznak, halk muzsika szól
De én kedvenc könyveim olvasva érezném csak magam jól!
(Erika):
Akárcsak én.
-Tényleg?
Igaz a szó! Valahol másutt volna jó
Ott a helyünk mindig ezt gondolnám,
s te úgy hasonlítasz rám
Ez így igaz, így van bizony, mióta ismerlek tudom,
Te ugyanazt az álmot látod tán.
Te úgy hasonlítasz rám!
(Erika):
Ha az anyag megvan könnyű már,
hiszen szabni kezdhetek.
Egy kis öltés itt egy vágás ott
és máris kész a műremek.
(Anelis):
S én felveszem az új ruhám és táncra perdülök,
(Együtt):
És a léptem könnyen átsuhan néhány vőlegény között!
(Együtt):
Ez így igaz, ez így igaz
Hasonlítunk, hasonlítunk!
Hisz minden gondot vállalunk
Mi ugyanazt, mi ugyanazt az álmot látjuk tán
Te úgy hasonlítasz rám!
Nem volt talán, nem volt talán
Ilyen sosem, ilyen sosem
De te most itt vagy mellettem
A szívünk zeng, a szívünk zeng, muzsikál egyformán
Te úgy hasonlítasz rám!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
