



Nem társadalom kritika ez soha nem lesz gettó
Amíg hallgatnak tízen, nekem az úgy pont jó
Nem lopom el a pennám, majd inkább veszek jobbat
A cipőm már kiszakadt, még mindig betont koptat
Én is tekertem a cigiket, épp ezér nem vetítek
Hogy várod el tőlünk, hogy mi maradjunk szelídek?
Megin' beton szofi már megin' csak erre futja
Manapság mindenki repper meg mindenki nagyon tudja
Megtanultam írni, kurva sokat segít olykor
Kurvára ne legyen mindegy az, hogy épp ki csókol
Becsüld meg az éned, ne legyél tömegtermék
Szívj egyet a cigiből, vegyél egyet ha kell még
Ha tüdőznéd a mocskot, én majd úgyis helyre teszlek
Lemondtam a zöldről inkább hódolok a szesznek
Tőletek nem sajnálom, pont te tartasz életben
Bármennyire szar legyen, be kell valljam, hogy élvezem
Nem populáris műfaj, igazságot reppelni
De bármennyire szeretném ez nem fog megmenteni
Refr (2x)
Az életem egy membrán
Ha sétálok az utcán
Mindig zenét hallok
Leszarom, hogy ki ordibál
El telhetnek az évek, én maradok ki voltam
Csak pár emlék marad, a sok jó barátom hol van?
Én előre szóltam, soha ne add fel az éned
Ne hagyd, hogy az életedet hazugságban éljed
Még nincs minden elbaszva, amíg építem a jövőm
Lassan haladok, de beleadom minden erőm
Ismered a reppem, ismered minden tettem
Bennetek látom meg, ami valójában lettem
Nincsen több miért, meg nincsen több esély
Leszarom ha vetítesz, nekem többet ne mesélj
Magamnak csináltam, szerintem jók a rímek
Bármennyire kemény vagy, hidd el tőled se félek
Válasszuk a szócsatát, vagy legyen inkább béke
Sok mindent eltemettem, így semminek sincs vége
De mind életem része, ami múlhatatlan emlék
Ha nem terelnek az úton, már régen nem itt lennék
Refr (3x)
Az életem egy membrán
Ha sétálok az utcán
Mindig zenét hallok
Leszarom, hogy ki ordibál



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.