|
|
|
Nem társadalom kritika ez soha nem lesz gettó
Amíg hallgatnak tízen, nekem az úgy pont jó
Nem lopom el a pennám, majd inkább veszek jobbat
A cipőm már kiszakadt, még mindig betont koptat
Én is tekertem a cigiket, épp ezér nem vetítek
Hogy várod el tőlünk, hogy mi maradjunk szelídek?
Megin' beton szofi már megin' csak erre futja
Manapság mindenki repper meg mindenki nagyon tudja
Megtanultam írni, kurva sokat segít olykor
Kurvára ne legyen mindegy az, hogy épp ki csókol
Becsüld meg az éned, ne legyél tömegtermék
Szívj egyet a cigiből, vegyél egyet ha kell még
Ha tüdőznéd a mocskot, én majd úgyis helyre teszlek
Lemondtam a zöldről inkább hódolok a szesznek
Tőletek nem sajnálom, pont te tartasz életben
Bármennyire szar legyen, be kell valljam, hogy élvezem
Nem populáris műfaj, igazságot reppelni
De bármennyire szeretném ez nem fog megmenteni
Refr (2x)
Az életem egy membrán
Ha sétálok az utcán
Mindig zenét hallok
Leszarom, hogy ki ordibál
El telhetnek az évek, én maradok ki voltam
Csak pár emlék marad, a sok jó barátom hol van?
Én előre szóltam, soha ne add fel az éned
Ne hagyd, hogy az életedet hazugságban éljed
Még nincs minden elbaszva, amíg építem a jövőm
Lassan haladok, de beleadom minden erőm
Ismered a reppem, ismered minden tettem
Bennetek látom meg, ami valójában lettem
Nincsen több miért, meg nincsen több esély
Leszarom ha vetítesz, nekem többet ne mesélj
Magamnak csináltam, szerintem jók a rímek
Bármennyire kemény vagy, hidd el tőled se félek
Válasszuk a szócsatát, vagy legyen inkább béke
Sok mindent eltemettem, így semminek sincs vége
De mind életem része, ami múlhatatlan emlék
Ha nem terelnek az úton, már régen nem itt lennék
Refr (3x)
Az életem egy membrán
Ha sétálok az utcán
Mindig zenét hallok
Leszarom, hogy ki ordibál
