|
|
|
| Előadó: | Ghymes |
|---|---|
| Album: | Koncert |
| Megjelenés: | 2003 |
| Hossz: | 12:01 |
| Szövegírók: |
Fekete István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | EMI Music |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(Előadja: Rudolf Péter):
Olyanok ilyenkor a csillagok,
mint az álmos gyerek szeme.
Kicsit hunyorognak,
és még nem tudják: sírásra vagy
nevetésre nyíljanak-e, vagy aludjanak tovább.
Hát, csak pislognak.
Enyhe az idő,
a szél csak a kerítések mellett lézeng,
ámbár elég hűvösen.
Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem,
és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón,
inkább csak cuppognak.
Néhol egy halk szó, néhol az se.
Néhol csak árnyak járnak,
néhol kis lámpások imbolyognak,
és mutatják, hova kell lépni,
ámbár hiszen sár van mindenütt.
Az ég még sötét...
... a tegnap gondja, mintha aludna,
a mai még nem ébredt fel, s a falu
csak tiszta önmagát viszi hajnali misére.
Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs.
A külső mozgás befolyik a templomba,
és megnyugszik. Suttog egy kicsit, vár,
s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik
a várakozástól, felkiált az időtlen vágy:
„Harmatozzatok, égi Magasok...”
Mise végére egészen bemelegedett a templom;
majdnem otthonos lett, legalábbis így érezte ezt
Baka Máté az alszegből,
de így érezte Hosszú Illés is – ugyanonnan –;
ámbár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen
vannak, aligha érezték volna.
Nagy harag volt ugyanis a két öreg között,
kitartó, régi harag, formája sem volt már,
nem is emlékeztek, ló volt-e az oka vagy asszony,
mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva
a fához.
És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom.
Az ajtóban még mozgás van, hát csak ülnek,
sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb.
Illés nem szereti a tolongást, de egyébként is ráér.
Fél szemmel odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már,
de Máté nem mozdul...
Amilyen kutya konok ember volt világéletében
– gondolja Illés –, azt akarja, hogy én menjek előbb,
de abból nem eszel,
pedig már a gyertyákat is eloltotta a dékán,
azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.
Azután: csend.
Illés gondol erre, gondol arra,
állát belesüllyeszti a meleg nyakravalóba,
és szeme szép lassan lecsukódik.
– Nem! – ijedt meg. – Ezt igazán nem szabad –
és Mátéra néz, aki – úgy látszik – elaludt.
– Ez hát el, a híres – mosolyodik el –, pedig
három hónappal fiatalabb.
Nem nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb.
Aztán milyen sárgák a fülei... na, akár a halotté...
– Uram Isten, csak nem lett vele valami?!...
Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is
lepottyanik egyszer a fáról – csendesen odamegy,
és kicsit borzongva megérinti Máté vállát:
– Hallod-e, Máté?
Máté felhorkan:
– No! – és néz Illésre, mint a csodára.
– Te vagy az, Illés?
– Én hát, mondom megnézlek,
mert olyanformán ültél...
És nézi egymást a két öreg.
A templomban meleg csend,
a kőszentek mosolyognak.
– Kicsit megszédültem – hazudja Máté, de áhítattal,
mert tele van a szíve, szereti most Illést így közel látni –,
már elmúlott.
– Na, hál Istennek, hát akkor menjünk.
És egymás mellett kicsoszognak a templomból.
– Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel az egyik kis pufók
angyal Szent Péterre, ahogy az ajtó becsukódott.
– Olyan meleg lett a szívem egyszerre.
– Két ember kibékült – mondja a főszent,
és melegen sóhajt.
– Jaj, csoda! – suttog a kis angyal.
– Hát bizony a mai világban...
– És most mit csinálnak?
– Nézz utánuk, fiam.
A két öreg már Illés háza elé ér.
Az utca üres,
a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek,
s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.
– Gyere be, Máté, régen voltál nálunk
– mondja Illés –, lángost sütött a lányom...
A kis angyal kérdőn néz a főszentre:
– Mi az a „lángos”, Szentatyám?
A toronyban ekkor ütött hetet az óra,
s ettől a földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok,
de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.
A Mátyás-templomban Barokk koncerttel indul szeptember 12-én a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek új évada - egyebek mellett erről beszélt Héja Domonkos, az MRME fő-zeneigazgatója a közszolgálati médiában.
Szeptembertől kiemelt figyelmet kap a Magyar Rádió Énekkara, amely ebben az évadban ünnepli fennállásának 75. évfordulóját.
A jubileum alkalmából egy oratóriumbérletet is meghirdettek
Ennek az első hangversenyén, szeptember 24-én Mendelssohn Paulus című oratóriumát adják elő a Zeneakadémián. A koncerten közreműködik a Magyar Rádió Zenekara is, Kovács János vezényletével.
Ezen a koncerten derül fény arra, kik kapják az Évad Művésze díjakat a zenekar és énekkar művészei közül.
Az énekkar Csillag Béni karnaggyal is fellép majd, akivel egyéb művek mellett Herbert Howells ritkán hallható Requiemjét is előadják. Idén is meghirdették a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának Variációk kamarazenére című sorozatát.
A műsor összeállításában a Magyar Rádió Zenekarának tagjaiból alakult együttesek teljesen szabad kezet kapnak. Így
ezek a hangversenyek egyrészt örömzenéléssé válnak, másrészt remek tréninget jelentenek a muzsikusoknak, akik ilyenkor a zenekari játékból kilépve szólistaként tudnak szerepelni.
Az évad során több külföldi művész is érkezik vendégként a zenekarhoz
Az egyik koncertet például Erik Bosgraaf vezényli majd. A holland furulyaművész és zenetudós mellett a Magyar Rádió Zenekarának művészei is közreműködnek szólistaként ezen a hangversenyen a Zeneakadémia Nagytermében.
Az idei évadban olasz estet rendeznek a Müpában, a Női energiák című hangversenyen pedig Delyana Lazarova a Utah-i Szimfonikusok és a BBC Skót Szimfonikus Zenekar vezető vendégkarmesterével és a fiatal moldovai hegedűművésszel, Lilia Pocitarival találkozhat a közönség.
A nemzetspecifikus estek között emellett szerepel egy brit est is, Howard Williams karmester közreműködésével.
A fő-zeneigazgató a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorának is a vendége volt, ahol egyebek mellett arról beszélt, fontosnak tartja, hogy legyenek olyan programjaik - köztük anyák napi, Mikulásváró és farsangi rendezvények - amelyeken az egész család részt vehet. Ezekkel a programokkal a nagyszülők, szülők mellett a gyerekeket is szeretnék megszólítani.
Kiemelt kép: illusztráció/Freepik
