|
|
|
| Előadó: | Game Kutya |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
yeh
Na mi a fasz!?
Felkelek reggel, éhes vagyok a hűtőm üres de mindjárt be szarok
a wc-n ülve szülöm meg a gondolatot hogy mi lesz majd hogy merre is haladok
a pólómon átesve húzom a cipőm fel,irány a közért mert valamit ennem kell
a nap sütésben érkezek yo a közértig öcsém nem fékezek
dik még méregetnek itt az emberek, mi van veletek mindenkit megverek,
jóvan ti köcsögök mert ki néztetek ezért tuti hogy most valamit itt elteszek
már vagy 10perce állok a kasszánál,na mi a szarvan már már tesó ne szarozzál
mert én haladnék tovább várnak a spnaok,a túrórudimmal az utcán dzsalok,
amit most postáztam ki a közértből,nem direkt volt csak véletlenből
hah ne dikázzatok ez csak egy csibészgyerek, szoszi veletek csibész gyerekek haah
ref.*2
egy nap amikor elindulok mindent amit lehet én zsebre rakok
tudod testvérem ez egy csibész dolog
de én csibész vagyok míg a szívem dobog
megyek a kocsival a bukszákat nézem , mindegyiket megdugnám úgy érzem
de telefonon bejelentkeznek a spanok,jóvan testvér arra kanyarodok
nyomatom a zenét utánam fordulnak a bulák,de csinik vagytok nyomok nektek egy dudát
jaj de oda tenném alád a hatalmas méteres kékerest babám
de bizniszben vagyok hah ne baszogass, míg nem végeztem az újjam nyalogasd
lassan megérkezem üzletlesz de csibész gyerek csibészdolgot tesz
vannak órák mindenfélék eladók,tuti bebaszokeste ha egyet eladok
csak lekel ide dzsalnom az arabhoz, aki készpénzt hoz soha nem szaroz
yah
ref*2
egy nagy amikor elindulok mindent amit lehet én zsebre rakok
tudod testvérem ez egy csibész dolog
de én csibész vagyok amig a szívem dobog
a zsebemben a lével kanyarodok valami jóféle helyre tuti lefarolok
hah a testvérek várnak a bárpúltnál igen csibész mind mi a faszt bámúlszmár?!
hah a bukszákat nézem a bulkesztrázzák rákell dzsaljak valamelyikre azt kamázzák
nem tökeltenkedem már nem szarozok ha rahak is feketére rá rabolok
aztán kiviszem a kocsiba leszopatom csak nézem hogy ott pörög a faszomon
ilyenkor mindig el csodálkozom ha őt így szopatom vajon lesz-e csajom
de hát kell a gyásznak jó ez így nekem aki meg lehet testvér tutibeverem
így nem fája fejem hogy kinek mit kamuzok az idő pénz úgyhogy tovább haladok
ref*2
egy nap amikor elindulok mindent amit lehet én zsebre rakok
tudod testvérem ez egy csibész dolog
de én csibész vagyok amíg a szívem dobog
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
