|
|
|
| Előadó: | Rhino |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kordik Zsolt |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refr.:
Harcokat vívok,
Nem adom fel,
Mert én tudom mit kell tennem,
Ameddig vér folyik bennem. (2x)
Az élettel szemben vesztettem csatákat,
Sokszor elestem de újra felálltam.
Mindig megvívtam a saját harcomat,
Emelt fővel viseltem a kudarcokat.
Sokszor összetörték a szívemet,
Hiába adtam oda mindenemet.
Csalódások miket az ember átél,
Mitől a szívem keményebb mint egy páncél.
Mutasd meg te is,mi rejtőzik benned,
A legnagyobb bajban kell keménynek lenned.
Nézd a srácot kezét szorítja ökölbe,
Tudd meg a tűz ott él benne örökre.
A jó szívemet sokszor próbára tették,
De nem hagyom azt még 1x,hogy darabokra szedjék.
Sok hibát elkövettem,de belőle nem tanultam,
A mélyre ásott göndörbe mindig beleborultam.
Refr.:
Harcokat vívok,
Nem adom fel,
Mert én tudom mit kell tennem,
Ameddig vér folyik bennem. (2x)
Sokszor voltam lent,sokszor hagytam magam el,
De valami azt súgta,nem adhatom fel.
Egyetlen dolgot tartottam csak számon,
Hogy a családomat védjem bármi áron.
A szegénység többször,küldött minket padlóra,
Szenvedtünk folyton,de nem vertük ezt nagy dobra.
Ebből lett elegem,nem tudtam tovább nézni,
Tudtam nagyon jól,ideje valamit lépni.
A sarkamra álltam és megmutattam otthon,
Mire vagyok képes ha a családomat kell óvnom.
Semmi nem tart vissza,a bűvös kezek sem,
Szemem előtt az volt hogy mindezt rendbe tehessem.
A törvényt megszegtem,tetteimért feleltem,
Ezt kellett tennem mert a csalódom a keresztem.
Akiknek gondjait a hátamon cipelem,
És a sorsukat a lelkemen viselem.
Refr.:
Harcokat vívok,
Nem adom fel,
Mert én tudom mit kell tennem,
Ameddig vér folyik bennem. (2x)
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
