|
|
|
| Előadó: | MC Soon |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Esztergom szervusz kilencvenhárom
Ide születtem az utamat itt is járom
Az első tanítási nap Dorogon várom
Tíz évig foci a futball karrier álom
Rossz gyerek voltam de változtam Én is
Imádom a sportot de a zene éltet még is
Új barátok jöttek és megmaradtak páran
Nyolc évig egy osztály a legjobb fejek nálam
Megtörténtek az első bunyók is a suliban
Ott voltam minden egyes iskolás buliban
Másodjára hosszú haj elsőre még discos
De ebben vagyok önmagam ez most már biztos
Eltelt azóta rengeteg évszak
Bankett majd ballagás elbúcsúztunk nézd csak
Mi lett belőlem az egoista srácból
Egy új életet kezdtem fogadj el így mától
Kétezernyolc egy új ösvényen járok
Egy újabb iskola melyet izgatottan várok
Eltelt a nyár és nem fordulhatok vissza
Egy új közösség vár bár a lapom itt még tiszta
Befogadtak a gimibe és megismertek végre
Akik bíztak bennem büszkén néznek fel az égre
Álmatlan éjszakák és az első szerelem
Ez mind itt történt de az életemet terelem
Egy új irányba egy új álom felé
Hogy a színpadra állhatok a hallgatók elé
Sorba jött az élet az első fellépések
Csukott ajtó mögött hallgattam a megértésed
Az anyám kórházi ágynál én sírva a talajon
Bizony imát kellett dobnom, hogy a családunkkal maradjon
Vannak belül fájdalmak és csak a zene vigasz
Bár mely sorom nézed egytől egyik igaz!
Kétezer-tíz az első komolyabb felvétel
Év elején lettünk barátokkal a Black-ékkel
Csodálatos nyár követte az évnek a tavaszát
Nem sokon múlt, hogy a halál meg húzza a ravaszát
De még élek és leszek míg dallam van a földön
Megjártam a poklot hidd el rosszabb mint a börtön
Megfordult a fejemben, hogy feladjam az álmaim
De most mi lennék hogy ha nem nyitottam volna szárnyaim
Nem létezik szabályzat az élet ad és elvesz
Sok csalódást megéltem hogyha elfutsz akkor vesztesz
Elvehettek mindent de a vágyaimat nem adom
Hányszor kiáltották el mellettem elég feladom!
Töprengtem az életen sajnos sokáig sajnos egyedül
Halld meg a hangom tiszta szívemből neked hegedül
Már csak a zene szeret és csak istenben bízok
Amíg nem mondja, hogy állj addig Én mindent le írok
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
