|
|
|
Füst a víz alatt
dalba ráncolt semmiség eltűnt illat beszédképtelen az idő áskál a távolság felett
ágyra váró tétova szembogárból karambol lehet az ablaktörlő egy szemvillanásra mered
üres ház a cigi füst száll minden autó az erkély szélén állva kicsit megremeg a parkoló cédulám a szélben kifizetetlen marad amit itt hagyott az a kis fehér aki minden időt és minden pénzt megér...vadőrök biciklivel villamoson metrón ugyanúgy mint otthoni nappaliban ha kérdi az ember most mi van népmesékbe nem illő cikornyás
falra hányt káromkodás lőporszagú olcsó bérlakás te nem is tudod ki a rózsád
mondja minden bogár követnek az utcán és egy-egy a füledbe már úgy tesz mintha mindig így lett volna csak zümmögi aki neked kell az mindenkivel mindent elénekel kis kacsa fürdik semmiség orvvadászok fegyverének háttal kérdésre felelni nem lehet népmesébe nem illő képzelet karambol bogárral bogárszemed becsap folyton amikor csak tehet
te nem is tudod ki a rózsád mondja minden szirom szagolj belé az utcán néha
attól is megnyugszol már úgy tesz mintha mindig így lett volna hogy ami nekem kell az egy olyan dal amit mindenki majd egyszer elénekel lálállálálá..."mondom mondom fordulj ide..."
