|
|
|
|
|
| Előadó: | Juniker |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Látod....
Egy lámpafénynél állok, és halkan szól egy dal
Ha úgy érzed, hogy segít, hát vidd el magaddal
Hallod ezt a zörejt, ez csak a szívemen a lánc
Fordulnak a láncszemek mint egy lassú tánc
Vége van a cirkusznak, hamis volt a varázsszó
Elalszik az oroszlán, és amatőr a varázsló
Depresszív a bohóc, és elővesz egy fegyvert
Sírdogál az erőművész, kit az élet elvert
Mert nem ismernek rád, mivé formált át az árnyék
Szárnyak nélkül ne ugorj, a helyedben még várnék
Gondold át még egyszer, hogy kit és miért támadsz
Ne feledd el soha, hogy ki is nyújtott támaszt
Meredek a jövőn, csak nézz a végtelenbe
Nem bánnám, ha tényleg végleg vége lenne
Mert akiben én megbíztam, átkozott megváltozott
Rohanj el, rohadj el, a lelked úgy is távozott
Refrén:
Eltávolodtunk egymástól, mint Anettka a Földtől
Mint epilálás után, a szőrcsomó a bőrtől
Vagy mint hideg tél, a forró nyártól
Undorodom tőletek, mint a pofán köpött nyáltól
Eltávolodtunk egymástól, mint könnycsepp a szemtől
Mint vörös vér a frissen esett sebtől
Bezárult a kör, aki kimaradt azt sajnálom
Kurvára fogsz hiányozni legeslegjobb barátom
Megtettem mindent barátom, bárki bármit kért
Küzdöttem értetek, a semmiért
Mert mindent elvártok, szarházi önző senkik vagytok
Kérni azt tudtok, de semmit nem adtok
Most már bezárult a kör, aki kinn maradt az így járt
Nem érdekel mi van veled,tudom ezt bunkóságnak hívják
Látod kesereg a bohóc, és színtelen a szivárvány
Némán megírt papíron ordibál a kiáltvány
Hogy gyáva lett az oroszlán, hisz retteg már a nyúltól
De megfogadtam én is, hogy nem félek az újtól
Hátba szúrlak férgek, és most sorakozva vártok
Peregnek a percek, aztán semmivé váltok
Nem kell,hogy megváltozz,csak kérlek szépen távozz
Nem kell, hogy megérts engem, nyugodtan csak átkozz
Nem kell, hogy keressél, ezzel szereznél most örömet
Vége van a játéknak, szűkítem a körömet
Magamra maradtam, bár egyedül is voltam
Nem figyelt rám senki, akkor sem ha szóltam
Csak akkor keresel, ha érdeket találsz rajtam bennem
El kell most mennem, egy változást kell tennem
Magamban az életben, a bennem rejlő lélekben
Az években, az érvekben, a képekben, a tényekben
Rendet kell tennem, mert nem találok semmit
Magammal számolok, mert nem érdekel senkit
Csak a pompa és a csillogás az érdek vezérelte
Hogy villogjon pár szóval, névvel, ezért letérdelne
Tudom máshol kéne írnom valami szerelmes kis kéjjel
De ezt szülte egy érzés, ezt szülte az éjjel
Kiderült minden, de felettetek beborul
Ismerős az érzés, mikor a torkod is elszorul
Vége van a játéknak, én eddig szórakoztam
Te köcsög, megjártam a poklot, és most magammal is hoztam
Refrén:
Eltávolodtunk egymástól, mint Anettka a Földtől
Mint epilálás után, a szőrcsomó a bőrtől
Vagy mint hideg tél, a forró nyártól
Undorodom tőletek, mint a pofán köpött nyáltól
Eltávolodtunk egymástól, mint könnycsepp a szemtől
Mint vörös vér a frissen esett sebtől
Bezárult a kör, aki kimaradt azt sajnálom
Kurvára fogsz hiányozni legeslegjobb barátom
Eltávolodtunk egymástól, mint Anettka a Földtől
Mint epilálás után, a szőrcsomó a bőrtől
Vagy mint hideg tél, a forró nyártól
Undorodom tőletek, mint a pofán köpött nyáltól
Eltávolodtunk egymástól, mint könnycsepp a szemtől
Mint vörös vér a frissen esett sebtől
Bezárult a kör, aki kimaradt azt sajnálom
Kurvára fogsz hiányozni legeslegjobb barátom
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
