Előadó: | Fish! |
---|---|
Album: | Sav |
Megjelenés: | 2011 |
Hossz: | 3:29 |
Szövegírók: |
Maróti András Gajda Mátyás Binges Zsolt |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | szerzői kiadás |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Van itt pár gondolat, hegyezd a füledet,
Ha égsz, majd én oltalak vagy viszonozom a tüzedet.
Próbálkozni lehet, írj tele egy füzetet,
Most annyi az üzenet, hogy néha tartsál szünetet!
Húzd meg kicsit magad, maradj a szoknya alatt,
Ez nem az a ház, itt mi húztuk fel a falat.
Kipp-kopp, ki kopog? Gyere, nyitva van az ajtó!
Ha feléred a küszöböt, ne ijedj meg a zajtól!
Én nem akarok rosszat, én senkinek nem ártok,
Csak nem tudom, hogy ti már játszotok vagy beálltok.
A sikert, ha megízleled és elmarad a tisztelet,
Száz ellened, tíz veled, hagyd már el a díszletet!
Ha nem tudod eldönteni, hogy bírnak vagy utálnak,
Megmondom, azok bírnak, akik még csak mutálnak.
Értelmesnek nézel ki, hát miért nézel butának?
Az én nézetem az, hogy én nem nézek majd utánad.
Mi vagyunk itt, ti maradtok ott,
Egyszer a hopp, másszor a kopp,
Ami nekünk a lejtő, az nektek a top,
Nektek a top, nektek top.
Mi vagyunk itt, ti maradtok ott,
Egyszer a hopp, másszor a kopp,
Ami nekünk a lejtő, az nektek a top.
Magasan száll, aztán földet ér a képzelet,
Tedd össze a két kezed, és képzeld el, hogy képzeled.
Az összes szavatoknál többet ér egy ékezet,
A fékezett habzású szájakból mérgezett.
Mondatokból összeállt ál kreatív tákolmány,
Kártyavár csupán, nagy a füstje, lángol már.
A csillagok hullanak, ez csak majdnem California,
Néha a sorsnak új fonalat kell fonnia.
Mi vagyunk itt, ti maradtok ott,
Egyszer a hopp, másszor a kopp,
Ami nekünk a lejtő, az nektek a top,
Nektek a top, nektek top.
Mi vagyunk itt, ti maradtok ott,
Egyszer a hopp, másszor a kopp,
Ami nekünk a lejtő, az nektek a top,
Az nektek a top.
Az orrok alá borsot, mert az, az élet sója,
Nekünk a hús jutott és nektek csak a szója.
Nem kell túl komolyan venni, ez itt nem olyan, ennyi.
Csak nem értik túl sokan,
Hogy én nem akarok rosszat, én senkinek nem ártok,
Csak nem tudom, hogy ti már játszotok vagy beálltok.
A sikert, ha megízleled és elmarad a tisztelet,
Hát peace veled, mondom, hát peace veled!
Mi vagyunk itt, ti maradtok ott,
Egyszer a hopp, másszor a kopp,
Ami nekünk a lejtő, az nektek a top,
Nektek a top, nektek top.
Mi vagyunk itt, ti maradtok ott,
Egyszer a hopp, másszor a kopp,
Ami nekünk a lejtő, az nektek a top.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana