|
|
|
| Előadó: | Fish! |
|---|---|
| Album: | Sav |
| Megjelenés: | 2011 |
| Hossz: | 3:29 |
| Szövegírók: |
Maróti András Gajda Mátyás Binges Zsolt |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Van itt pár gondolat, hegyezd a füledet,
Ha égsz, majd én oltalak vagy viszonozom a tüzedet.
Próbálkozni lehet, írj tele egy füzetet,
Most annyi az üzenet, hogy néha tartsál szünetet!
Húzd meg kicsit magad, maradj a szoknya alatt,
Ez nem az a ház, itt mi húztuk fel a falat.
Kipp-kopp, ki kopog? Gyere, nyitva van az ajtó!
Ha feléred a küszöböt, ne ijedj meg a zajtól!
Én nem akarok rosszat, én senkinek nem ártok,
Csak nem tudom, hogy ti már játszotok vagy beálltok.
A sikert, ha megízleled és elmarad a tisztelet,
Száz ellened, tíz veled, hagyd már el a díszletet!
Ha nem tudod eldönteni, hogy bírnak vagy utálnak,
Megmondom, azok bírnak, akik még csak mutálnak.
Értelmesnek nézel ki, hát miért nézel butának?
Az én nézetem az, hogy én nem nézek majd utánad.
Mi vagyunk itt, ti maradtok ott,
Egyszer a hopp, másszor a kopp,
Ami nekünk a lejtő, az nektek a top,
Nektek a top, nektek top.
Mi vagyunk itt, ti maradtok ott,
Egyszer a hopp, másszor a kopp,
Ami nekünk a lejtő, az nektek a top.
Magasan száll, aztán földet ér a képzelet,
Tedd össze a két kezed, és képzeld el, hogy képzeled.
Az összes szavatoknál többet ér egy ékezet,
A fékezett habzású szájakból mérgezett.
Mondatokból összeállt ál kreatív tákolmány,
Kártyavár csupán, nagy a füstje, lángol már.
A csillagok hullanak, ez csak majdnem California,
Néha a sorsnak új fonalat kell fonnia.
Mi vagyunk itt, ti maradtok ott,
Egyszer a hopp, másszor a kopp,
Ami nekünk a lejtő, az nektek a top,
Nektek a top, nektek top.
Mi vagyunk itt, ti maradtok ott,
Egyszer a hopp, másszor a kopp,
Ami nekünk a lejtő, az nektek a top,
Az nektek a top.
Az orrok alá borsot, mert az, az élet sója,
Nekünk a hús jutott és nektek csak a szója.
Nem kell túl komolyan venni, ez itt nem olyan, ennyi.
Csak nem értik túl sokan,
Hogy én nem akarok rosszat, én senkinek nem ártok,
Csak nem tudom, hogy ti már játszotok vagy beálltok.
A sikert, ha megízleled és elmarad a tisztelet,
Hát peace veled, mondom, hát peace veled!
Mi vagyunk itt, ti maradtok ott,
Egyszer a hopp, másszor a kopp,
Ami nekünk a lejtő, az nektek a top,
Nektek a top, nektek top.
Mi vagyunk itt, ti maradtok ott,
Egyszer a hopp, másszor a kopp,
Ami nekünk a lejtő, az nektek a top.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
