Már lemondtam a zöldről, így táplálom a jelenem
Őszinte minden sorom, nem tagadom miket tettem
Köptessen a pálinka, ne tapadjon vér kezemhez
Áldott legyen mindenki, ki hűséges a telephez
énem egyik darabja csak költene míg bírna
Másik fele tagadna és többé nem sírna
Egyenesben életem,tudom hova tartozom
Van egy lány akiért bármelyik csillagot lehozom
Nem félek a holnaptól, mögöttem nem egy támasz
Kevesebb a kérdés, és egyre több a válasz
Nem bánom a tetteim, meg nem bánom a szárnyaim
ezektől lesznek igazán értékesek vágyaim
Az életem egy dalba, egy naplón a polcomon
építem és nem pedig csak foltozom
Klikkemmel a téren, csak kérdezed kik ezek
akkor élek igazán, ha magadban a kezek
Tiszta még a szívem, levedlettem a mocskot
Átéltem a szarból, úgyhogy megértem a gondod
Lemondtam a szépről, a spanjaim szeméből
Látom mennyit érek, te meg óvakodj a pénztől
megvakít az ábránd, egy illúzió csupán
Hogy ő az akit kerestem az életemnek fonalán
Ha sötét van, kérlek te mutass majd utat
Ha kell nekem egy jel, ami helyes irányt mutat
Magamnak csinálom, még mindig nem a pénzér
Csóró maradok, aki hülye úgyis elítél
Ismered a stílusom, meg vágod minden tettem
A mennyországot én mindig magamban kerestem
Vagy benned, engem nem vezet a bűntudat
Megelégszek annyival, amennyi nekem maradt
Kibontom a szárnyaim, ezt várom a zenétől
Hogy mire fogom vinni, majd úgyis kiderül
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah