|
|
|
Már lemondtam a zöldről, így táplálom a jelenem
Őszinte minden sorom, nem tagadom miket tettem
Köptessen a pálinka, ne tapadjon vér kezemhez
Áldott legyen mindenki, ki hűséges a telephez
énem egyik darabja csak költene míg bírna
Másik fele tagadna és többé nem sírna
Egyenesben életem,tudom hova tartozom
Van egy lány akiért bármelyik csillagot lehozom
Nem félek a holnaptól, mögöttem nem egy támasz
Kevesebb a kérdés, és egyre több a válasz
Nem bánom a tetteim, meg nem bánom a szárnyaim
ezektől lesznek igazán értékesek vágyaim
Az életem egy dalba, egy naplón a polcomon
építem és nem pedig csak foltozom
Klikkemmel a téren, csak kérdezed kik ezek
akkor élek igazán, ha magadban a kezek
Tiszta még a szívem, levedlettem a mocskot
Átéltem a szarból, úgyhogy megértem a gondod
Lemondtam a szépről, a spanjaim szeméből
Látom mennyit érek, te meg óvakodj a pénztől
megvakít az ábránd, egy illúzió csupán
Hogy ő az akit kerestem az életemnek fonalán
Ha sötét van, kérlek te mutass majd utat
Ha kell nekem egy jel, ami helyes irányt mutat
Magamnak csinálom, még mindig nem a pénzér
Csóró maradok, aki hülye úgyis elítél
Ismered a stílusom, meg vágod minden tettem
A mennyországot én mindig magamban kerestem
Vagy benned, engem nem vezet a bűntudat
Megelégszek annyival, amennyi nekem maradt
Kibontom a szárnyaim, ezt várom a zenétől
Hogy mire fogom vinni, majd úgyis kiderül
