|
|
|
|
|
Már lemondtam a zöldről, így táplálom a jelenem
Őszinte minden sorom, nem tagadom miket tettem
Köptessen a pálinka, ne tapadjon vér kezemhez
Áldott legyen mindenki, ki hűséges a telephez
énem egyik darabja csak költene míg bírna
Másik fele tagadna és többé nem sírna
Egyenesben életem,tudom hova tartozom
Van egy lány akiért bármelyik csillagot lehozom
Nem félek a holnaptól, mögöttem nem egy támasz
Kevesebb a kérdés, és egyre több a válasz
Nem bánom a tetteim, meg nem bánom a szárnyaim
ezektől lesznek igazán értékesek vágyaim
Az életem egy dalba, egy naplón a polcomon
építem és nem pedig csak foltozom
Klikkemmel a téren, csak kérdezed kik ezek
akkor élek igazán, ha magadban a kezek
Tiszta még a szívem, levedlettem a mocskot
Átéltem a szarból, úgyhogy megértem a gondod
Lemondtam a szépről, a spanjaim szeméből
Látom mennyit érek, te meg óvakodj a pénztől
megvakít az ábránd, egy illúzió csupán
Hogy ő az akit kerestem az életemnek fonalán
Ha sötét van, kérlek te mutass majd utat
Ha kell nekem egy jel, ami helyes irányt mutat
Magamnak csinálom, még mindig nem a pénzér
Csóró maradok, aki hülye úgyis elítél
Ismered a stílusom, meg vágod minden tettem
A mennyországot én mindig magamban kerestem
Vagy benned, engem nem vezet a bűntudat
Megelégszek annyival, amennyi nekem maradt
Kibontom a szárnyaim, ezt várom a zenétől
Hogy mire fogom vinni, majd úgyis kiderül
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
