|
|
|
[Fura]
Itt a tét a lét, hatalmat ad a lé
Hogyha megérzem a szagát a szemem akár a halé
Olé, a kezem gyorsabb, mint egy matadoré
Beleremeg a beton, ha nyúlok a zsetoné'
Nem ismerek határt
De nem is merek, mert, aki ismer magának árt
Én nekem sosem elég, legyen enyém a világ
Kizárt, hogy találsz, úgyhogy itt ne keress hibát
Kevés egy élet a célra
Egy jobb élet a cél, könnyen elszakad a cérna
Az idegem acél, amihez nyúlok az arany
Amim van az kevés, ami neked kell a korongba van
[Bom]
Nekem sosem elég egy sör, ahogy neked se egy sor
Meg nem elég a beat se, mi lesz majd veled, ha nem szól?
Visszatekered, mer nem elég
Úgy mint a pénz, nézd, aki trébe van, mit tenne meg ezerért
Nem elég neked semmi, mit akarsz még? Még húzod a szádat
Úszol a pénzben, a csocsóról mégis lecsórod a százast
Sínen vagy, megy a szekér
Mégse jó semmi, de lesz ennél szarabb világ, ne félj
Tele van, aztán egy csaj elveszi az eszét
Ő meg elveszi és lelép, úgyhogy elviszi a felét
Mert mindenki mindent akar, senki nem játszik fairplay-be
Az ujjam nyújtom, de a karom kell, a faszom nem kéne?
[Dipa, Bom]
Több kell! Nem elég! Hol a zsé? Köpd el!
Nincs ötlet, csak könnyen dőljön a lé!
Több kell! Nem elég! Hol a zsé? Köpd el!
Nincs ötlet, csak könnyen dőljön a lé!
Több kell! Nem elég! Hol a zsé? Köpd el!
Nincs ötlet, csak könnyen dőljön a lé!
Több kell! Nem elég! Hol a zsé? Köpd el!
Nincs ötlet, csak könnyen dőljön a lé!
[Szimat]
Sohasem elég, mindegy ki mennyit kaszál
Nekem csak akkor esik, ha kinyitom a szám
Havonta megkeresik, nem görcsölnek azon
Ami neked éves melóval is kisebb haszon
A szesz, a lazulás, a lányok
A blázok, a pörgés, na meg a gizda járgányok
A rap, a Psziché, az Elmezaj, a backstage
A lebegés, a pénz, a pezsgő meg a pezsgés
A zsongás, a bőrből kicsapongás
Több napig kolbász, kajak igaz a mondás
Nem lehet annyim, amivel elegem lenne
De a fele sincsen, ez a legmelegebb benne
[Dipa]
Kergeted a vágyaid, de ott van rajtad a bilincs
Mer ami van az unalmas, mindig az kell, ami nincs
Minden ember kapzsi, aki naív megtanulja
Ha kezet fogtam meg kell néznem meg van-e minden ujjam
Eladható minden szar, az előadás vérszegény
A sok buzi csak tátog, hidd el belőlük a pénz beszél
Fel a kezekkel, inkább nekem add a pénzed
Elfogadok mindent: lóvét, telót, kocsit, ékszert!
Egyre több kéne, de csak egyre kevesebb van
A válságra fogják, hogy fele annyit keresek majd
Lazítani akarok, de azon kapom magam
Hogy megint csak a kibaszott bizniszen jár az agyam
[AKR]
Minden pillanat röpke, így a zséből is több kell
Azt szeretném, hogy mindig csak nőjjön az összeg
Hogy minden beinduljon csak egy pöccre
Több kell, hogy több legyen, mint amennyit elköltsek
Nem elég a pénzből már sajnos
Arra tudsz csak alapozni és az húz ki a szarból
Lényeg, hogy vissza sose térjetek a rajthoz
Ne legyen olyan, hogy te valakinek tartozz
Nem elég a pörgés, az elfoglaltság
Hogy te forgasd a filmed, és ne leforgassák
A problémák közül, miket megoldhat száz
Olyan, mihez pénz kell, erre nem mondhatsz mást
[Dipa, Bom]
Több kell! Nem elég! Hol a zsé? Köpd el!
Nincs ötlet, csak könnyen dőljön a lé!
Több kell! Nem elég! Hol a zsé? Köpd el!
Nincs ötlet, csak könnyen dőljön a lé!
Több kell! Nem elég! Hol a zsé? Köpd el!
Nincs ötlet, csak könnyen dőljön a lé!
Több kell! Nem elég! Hol a zsé? Köpd el!
Nincs ötlet, csak könnyen dőljön a lé!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
