|
|
|
| Előadó: | Punnany Massif |
|---|---|
| Album: | Sun Kick EP. |
| Megjelenés: | 2011 |
| Hossz: | 5:58 |
| Szövegírók: |
Iványi Szabolcs Kerekes Kornél Farkas Roland Sándor Felcser Máté Meszes Balázs Piszkár Bálint Antal Lipics Gergely |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | AM:PM Music |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Wolfie:
Yo! Hol a közös nevező?
Az élet hajó a tengeren, te meg az evező.
Vigyázz! Elsodorhatnak a hullámok,
Hiába minden szép ha te nem úgy látod.
Változz! A puszta lét csak áldozat,
Saját félelmeidben üdvözöl a kárhozat.
Harcolj! Attól erős a gyengeség,
Elhagyva a felszínt a hiúság nagy menedék.
Válassz! Hogy épp merre fújjon a szél,
Nem a lehetetlen tragédia, hanem hogy nincsen cél.
Mértékleteségben az érték
Tovább élnek kikben nem él az érdek.
Hisz egyedül lenni és magányban nem ugyanaz.
A magány más hiánya, az egyedüllét önmagad.
"Senkit sem ismerhetünk félre, csak magunkat ha még ahhoz sem vagyunk hűek."
"Ne hagyd hogy a félelmeid megfosszanak a boldogságtól!"
"Olykor jobb egy kegyes hazugsággal élni, mint az igazsággal fájdalmat okozni."
Rendbenman:
Mert nem fáj amit nem látnak.
Hova tartunk mi most barátom?
Csak üldögélgetünk itt a paránkon.
Sok milliárdan (..)
Ellepjük, megesszük magunkat, ez a (..)
Fogyasszunk zsák számra mert megtérül és
Bekebelez, megtervez az elévülés.
Jön energia aranyáron a lakásba,
Megfagysz vagy csengetsz itt ez a norma.
A remény rabul ejt a komfortos szerepbe
Hogy, egy szép napon itt megjön majd a szerencse.
Mint a vakon úszó mlm flotta,
Fektess bele el kötelez a csorda(csürhe).
Kaszálni való kaszinó kassza,
Végén elhiszed hogy a deficit hajtja.
De mit vár az ki a műanyagot eszi,
Csak betegeskedik azt azért nem lesz happy.
E századbeli minden, de egészségünknek a korunk,
Az internet egy tiszta percet nem enged meg hogy lásd
Megvezetve vagy (..) porig ás.
Az utcán ártalmatlanul koldul (..)
Csendes háttal állunk meg a világnak,
Mert így könnyebb, hisz az nem fáj amit nem látnak.
Hey, itt és most hallgass kultúrát,
Massiffal pörögjél száz meg száz napon át.(2x)
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
