|
|
|
| Előadó: | WhatCanThere |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
CooltourMan |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Magyar Hip-Hop |
| Címkék: | Keressük! |
Nem élek a Földön, nem is élek máshol
Nem tudom, hogy hol vagyok, kérdezzed hát mástól
Nem vagyok most nyugodt, nem is vagyok ideges
Mostan a gondolatom, és a testem se hiteles
Szédítő üresség e tértelen térben
Fizikailag lehetetlen, és értelmetlen
Hova kerültem Én? hát biztos nem a mennybe
Egy elfogyott test vagyok a végtelenbe
Érzem más jelenlétét, természet feletti
Ugyan nem látok semmit, mégis ott lapul valaki
Kirázza a hideg a testtelen testemet
Fojtogat a sötétség, s elvakítja szememet
Egyedül érzem magam, de még is olyan furcsa
Úgy érezem, hogy valami a lelkem átkarolja
Valami szorít engem, és a lelkem elrabolja
Elrohanna vele, de az üres kezem fogja
Refr.:
Sötét van, fekete lett minden
Dermesztő hideg fut át lassan testemen
A koromsötétségben csak jéghideg fuvallat
Körülöttem üresség, a Sátán engem vallat
Hideg van, sötétség lett minden
Dermesztő félelem szúr keresztül szívemen
A keserű térben csak jéghideg fuvallat
Körülöttem üresség, a Sátán engem vallat
Felfedezni véltem, hogy ez maga a pokol
Nem tudom most mit tegyek, a szívem összeszorul
Ha még élhetnék, már sokmindent nem tennék
Nem tudom, hogy ki voltam, de mindent visszapörgetnék
Végtelennyi idő után rájöttem hogy vak vagyok
Nem történik semmi se, mindenre rászarhatok
Folyton foglalkoztat, hogy mi vagyok, s hol vagyok
Nem történnek jó dolgok, és nincsenek most bajok
Szárnyalok a sötétben, minden vagyok a semmiben
Porrázúzva életem, most megjelentem itten
Nem emlékszem mi voltam, s mi volt az én mivoltam
Egy hallhatatlan hang szólt hozzám, hogy én már meghaltam
Láthatatlan külsejű, külső erő kísér tova
A Sátán vagy az Isten? tán a Halál maga
Rémisztő a jelenléte, és minden egyes szava
Megőrültem talán, csak megyek a sehova
Refr.:
Sötét van, fekete lett minden
Dermesztő hideg fut át lassan testemen
A koromsötétségben csak jéghideg fuvallat
Körülöttem üresség, a Sátán engem vallat
Hideg van, sötétség lett minden
Dermesztő félelem szúr keresztül szívemen
A keserű térben csak jéghideg fuvallat
Körülöttem üresség, a Sátán engem vallat
Hideg van, és fekete lett minden
Dermesztő hideg fut át lassan testemen
Félnék én de nem tudok, meghaltam már régen
A halál után volt, de most érzelmem egy sincsen
Nem tudok semmit, csak a végtelenbe haladok
A nyirkos ismeretlen szívébe be hajtok
Csak fel-le szaladgálok lábatlan lábaimon
A most lelketlen testem önmagamért átkozom
Nem hiszek már semmiben, nem érdekel semmi sem
Csak egyet nem értek, hogy mit keresek itten
A nincstelen testemet fájlalom már régóta
A Sátán is szétszaggat, a lelkem meg elszórja
Refr.:
Sötét van, fekete lett minden
Dermesztő hideg fut át lassan testemen
A koromsötétségben csak jéghideg fuvallat
Körülöttem üresség, a Sátán engem vallat
Hideg van, sötétség lett minden
Dermesztő félelem szúr keresztül szívemen
A keserű térben csak jéghideg fuvallat
Körülöttem üresség, a Sátán engem vallat
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
