|
|
|
| Előadó: | Rokker Zsolti |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Zsoltti: Mama! Én vagyok a jó pásztor!
Nagymutter:Ugyan Zsoltti! Nincs is nyájad!
Zs: Dehogynem! A dagadt Bejmüller és a szemüveges Sugovác igazi jofejek.
Pásztorok, pásztorok öklendezve, sietnek a pulthoz még egy körre. Köszöntést mondanak a pincérre, aki egy kört hozott ki hitelbe.
Angyalok szózata minket is hív, a pia mellett itt mindenki szív, a kisfröccs mellé egy szivar is jár. Aztán mindnyájunkra a detox vár.
Zsoltti:Mama! A szentháromság a sör, a bor a pálinka. Ezekkel áldozok én! jeeee
Nagymutter:Pofán verlek te piszok! Mehetsz gyónni!
Üdvözlégy kocsmáros, reménységünk! Aki a köröket tolod nékünk. Lefújod a világos sör habját, megnyitád a boroshordó csapját. Dicsőség, imádás a kocsmának! A búfelejtések templomának! És a vigasztaló pincérnőnek, aki magát adja a vendégnek.
Zsoltti: Mama! Maga szerint én a mennybe jutok?
Nagymutter: Ugyan! Neked a pokol jár, Zsoltti!
Zs: Igaz is! Ott több a haver! Sokkal jobb.
Nagymutter:
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
