|
|
|
| Előadó: | Tomszi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Tudom, haver, hogy már régóta vártál
Valami gyökérre, de hagyjad, most TO a májknál,
Egy pacsi többet ér ezer facebookos lájknál,
Hót ziher, hogy mocskosabb az enyém egy szép, rúzsos szájnál,
Ám én, sokakkal ellentétben, levágtam: megéri, s igazat beszélek,
Szavam a valóság, vagyis a pokol bugyraiba basz be téged.
Elhullanak a kretének, meglásd, a kamutenger kiszárad,
Rühellem a picsákat, akik félszázas IQ-val riszálnak!
Azt ugyan várhatod, hogy ezzel kaszáljak,
Hogy egy szentenciát viszáljak,
Hányan hitték maguk itt királynak, aztán mégis kiszálltak!
Figyelj ide, Sorokmajor, mulassá oszt reppejjé,
Te meg, öntömjénező fasz, csak ugassá, oszt rettegjé!
Vedd meg magadnak a világot, a szukádnak az ékszereket,
Csak vigyázz, mert a hol a pénz megkapta a főszerepet,
Ott nincs szeretet. Tedd a szívedre a kezedet!
A tracklist ordítja: nem ma kezdtem,
Neked várad van, nekem meg makettem.
Plusz annyim, hogy csíped a reppem,
Azt mondják, jó a rímem, a kedvem:
Az szar, ezért pár alkesz fasszal
Nyelem a nedvet, mígnem borul az asztal,
Az égig szállnék, de a talaj marasztal,
A vérem lángol télen, tavasszal,
Szörnyek ugrándoznak a szívemen,
Ott létezem, ahol a szivárványt színtelen
Ívnek mutatják az emberszemek,
Itt pénzért adják a szép perceket.
A szar helyzetekből kifogtam a legeket,
Verem a kurva koporsómba a szegeket,
Hogy elfeledtek, arra mérget ne vegyetek,
Az én lelkierőm megmozgat hegyeket,
Tenger a dolgom, éjt nappallá teszek,
Bassza meg mindenki, aki lenézett, rászedett,
Úgy látott engem, mint leggyengébb láncszemet,
Nem érdekel, hány utál, nem izgat, hány szeret,
Eldobták az agyukat, elhagyták az eszüket,
Sírnál a sírnál, és írnál, hátha leszüneteltetik
A játékot, de az élet megy tovább;
Ha másodszor hibázol, már nem mindegy, mekkorát,
Ha valamennyit haladtam volna,
Akkor a tusa most alattam folyna,
És nem az én részvételemmel,
Gyáva támadókkal, merész védelemmel.
Csórók, csak álom a luxus, a hat szoba,
Gúny tárgya vagytok, mint Baudelaire albatrosza.
Költői a mámor, a hétköznap prózai:
Felaprózott félelmek foglyainak pózai.
Rajongó tinik, sikítozó lotyók,
Lehúzzák őket a bálványaik, mint a klotyót.
Celebéknél olyan mértékű a fényűzés,
Hogy már csak egy valami hiányzik: az UV-szűrés.
Egyszer szétszórt vagyok, másszor összeszedett,
Ne kertelj, hogy közbejött ez vagy az, mert közbemegyek!
Szívünk rohadt részét tépjük ki, s vágjuk a falhoz –
A felnőttek fele se nőtt fel e feladathoz.
Jobb, ha megtanulod: felejtés van, de nincs bocsánat,
Ha nem tartod magad csodálatosnak, akkor csodállak.
A kibaszott arcvonásaim megkeményedtek,
Engem nem dob fel az új ruhád, de örülök a lényednek.
Tudod, az emberek néha nagyon durvát tévednek,
Pedig semmi hasznát sem veszik a vérednek.
Óh, mivé lettek!
Pilátus mosta kezét, Jézus mosta lábát
Az apostoloknak, a postaládát
Minek nézed meg, nincs benne örömhír,
Mennyi, amennyit tíz köröm bír,
Szakadtáig mennyit tud kaparni?
Egy dolog vágyni rá, más dolog akarni.
A gép behálóz, a tévé rabul ejt téged,
Míg én figyelem a fákat, a lepkéket,
Hogyan izzad az ég hideg verejtéket,
A keserűségtől vettem a leckéket,
Felfedem kilétem, itt a szöveg, nesztek,
Megmar a mérgezett végzet, és megvesztek,
A szerinted nem ugyanaz, ami a szerintem,
A kutyákat kussban levésre intem,
Sok fasznak a lényegről lövése sincs, ezért
Azt hiszi, a lényeg ő, s egy köpése kincset ért.
Egy napon majd mindent egy lapra teszel fel,
Célt érsz, ha egymagad szembeszállsz ezerrel,
Egy fűszálat sem sodor el a szóáradat,
De ha megmozdulsz, áttörheted a gátakat.
Kik lakják e világot, óh, mivé lettek,
A hatalommal bírók a gyengéknek vétettek,
A kíváncsiak mindent tűvé tettek
Azért, hogy megleljék értelmét az életnek.
A szorgalmasak is csak félmunkát végeztek,
Paloták árnyékában milliók éheznek,
A bosszút többé már nem érzem édesnek,
Ha vágod a trendet, a csajok beléd esnek,
A nagy harci helyzet most éppen reménytelen,
Ki fél a bukástól, az távozni kénytelen,
Ha baszol az egészre, akkor jöjj énvelem,
De ha rossz volt a szíved, most a helyén legyen!
Rajongó tinik, sikítozó lotyók,
Lehúzzák őket a bálványaik, mint a klotyót.
Celebéknél olyan mértékű a fényűzés,
Hogy már csak egy valami hiányzik: az UV-szűrés.
Egyszer szétszórt vagyok, másszor összeszedett,
Ne kertelj, hogy közbejött ez vagy az, mert közbemegyek!
Szívünk rohadt részét tépjük ki, s vágjuk a falhoz –
A felnőttek fele se nőtt fel e feladathoz.
Jobb, ha megtanulod: felejtés van, de nincs bocsánat,
Ha nem tartod magad csodálatosnak, akkor csodállak.
A kibaszott arcvonásaim megkeményedtek,
Engem nem dob fel az új ruhád, de örülök a lényednek.
Tudod, az emberek néha nagyon durvát tévednek,
Pedig semmi hasznát sem veszik a vérednek.
Óh, mivé lettek!
Több mint 500, a létminimum alatt élő magyar előadóművész megélhetéséhez nyújtott segítséget az Előadóművészi Jogvédő Iroda 2025 első felében.
Havi nyugdíj-kiegészítő támogatást 267 olyan elismert előadóművész kapott, akik alacsony nyugdíjuk mellé semmilyen más juttatásban nem részesülnek, 166 rászorult pedig egyszeri segélyhez jutott. Az átlagos támogatási összeg 130 ezer forint volt.
Idős korukban a rangos előadóművészek különböző művészeti ágakban eltérő mértékben kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe. Ebből a szempontból talán a könnyűzene világa a legmostohább, ahol egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni a népszerűséget és azzal együtt a jövedelem nagy részét.
A könnyűzenészek körében a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.
Akik aktív életük során nem kaptak magas állami, szakmai kitüntetést, előfordul, hogy nehéz öregkornak néznek elébe. Rajtuk segít az EJI azzal, hogy a szolidaritás jegyében egyszeri támogatást, vagy rendszeresen nyugdíj-kiegészítést nyújtanak számukra.
A juttatás fedezetét a jogdíjak révén maguk a művészek termelik meg. A támogatásért bármely előadóművész folyamodhat, aki megfelel a feltételeknek.
Az összegről a kérelem alapján a Jogdíjbizottságok javaslatára az EJI elnöksége dönt
A nyugdíj-kiegészítés havi összegét az EJI a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 35-200 százalékában, különös méltánylást igénylő esetben legfeljebb annak 300 százalékában határozta meg.
A létminimum alatt élő művészek állami nyugdíját akár meg is duplázhatja ez a kiegészítő járadék.
Fotó: illusztráció/Freepik
