|
|
|
| Előadó: | LGT |
|---|---|
| Album: | Ellenfél nélkül |
| Megjelenés: | 1984 |
| Hossz: | 5:47 |
| Szövegírók: |
Sztevanovity Dusán |
|
Somló Tamás |
|
| Kiadó: | Hungaroton-Gong Kft. |
| Stílus: | Progresszív Rock |
| Címkék: | Keressük! |
Rég volt, így volt,
a teremtésnél ott volt.
Nagy volt, szép volt,
sárga mint a Hold.
Ott állt, ő állt
minden vonás mellett,
s indult, mozdult,
mindig mikor kellett.
Az élet néha behunyt szemmel ír,
s néha kell a jóságos radír.
Rajta, rajta,
fogyhatatlan fajta,
rajta, rajta!
A tévedést felfalta.
Falta, falta,
s meg is látszott rajta.
Rajta, rajta!
Várták fejet hajtva.
Az idő néha behunyt szemmel ír,
ezért kell a jóságos radír.
A tévedésen könnyen átszalad,
s egyesekből vázlat sem marad.
A sikertől egy kissé feldagad.
Elég suliba jártam,
ezért tudom, hogy kellenek radírok.
Soha, soha nem vártam,
hogy összevissza firkálhatok.
De ha hiba nincsen elég,
megjelennek az éhes radírok.
Figyelem, nem vagyok szép;
tévedés is lehetek még.
Végül nem kell a rajztanár,
nem kell neki kéz, ami vezeti,
önmagától dönti el már,
ki az, aki nem kell neki.
Aki nagyon tetszőleges,
aki nagyon görbe vagy egyenes,
aki erre vagy arra dől,
az jöhet!
A helyes vonalat követem még,
néha félek, ez nem elég,
Rossz a kedvem, nem vagyok szép,
tévedés is lehetnék!
Azt beszélik, voltak már
kegyetlen, óriási radírok...
Lehet az is, hogy van hibám,
lehet az is, hogy görbén haladok.
Tudom, tudom, futni se szép,
az se jó, ha tárgyalni akarok,
a radíroknak nincs esze még.
Se ész, se fék!
Az élet néha behunyt szemmel ír,
s lejtőn áll a hatalmas radír,
Szóvá tettem, mondtad bölcs
vagyok.
Ez nagy igazság.
A radír még nagyobb.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
