|
|
|
Ver1:
Én mindig csak középre ültem, se balra se jobbra, semerre ne lógjak ki
szürkébe öltöztem mindig, se fekete, se fehér, lehettem volna akárki
a szünetben a helyemen ültem, a szamárfül számomra ismeretlen fogalom volt
a szüleimnek szót fogadtam, az iskola köpenyemen nem látszott folt
a tömegben elvegyültem,
és távol állt tőlem minden lázadás
rossz társaságot kerültem
tök ugyanolyan voltam, mint bárki más
végül aztán
Ref:
Megvalósítottam önmagam
lilára festettem a hajam
mobilra, kocsira, nőre
tízmilliót kiadtam
de egyáltalán nem lehet nem észrevenni,
hogy mégse változott semmi
ugyanolyan szánalmas kis
figura maradtam
Ver2:
de lila hajjal se mertem szólni a nőmnek, hogy fogja vissza magát
butikról butikra jártunk, és én fizettem ki minden rohadt ruhát
hiába a fekete merci, engem nem vettek észre a benzinkútnál, csak őt
a kutas is csak rá mosolygott, miközben tizedszer nyalta le a szélvédőt
mintha ott se lettem volna,
mobilon egyetlen egyszer se hívtak fel
pedig én mindent megtettem,
fogalmam sincs, hogy hol rontottam el
de legalább
Ref:
Ver2:
végül meguntam az egészet
én már sohasem leszek
maradok olyan, amilyennek születtem
boldog vagyok, csak épp nem feltűnő
de egyszer az életben
Segíts Te is egy kitöltéssel!
