|
|
|
| Előadó: | Crescendo |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Duna Misi László Áron László áron Márk Dunai Mihály |
|
László Áron |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Pop |
| Címkék: | Keressük! |
1986-ban még gyerekek voltunk és minden más volt,
mindenki tudta még, hogy ki az ellenség és mindenki máshogy táncolt
akkor még biztosra vettük, hogy valakik leszünk,
valahová tartozunk, és megyünk
tudtuk, mert megtanították nekünk,
hogy aki nincs ellenünk, az velünk.
Utoljára teltház a Népstadionban, 3:0 a Magyar –Brazil
És ebben az évben megtanultuk azt is, hogy hol van a térképen Csernobil.
És egy kék nyakkendőt kötöttek a nyakam köré, de én már akkor sem hittem el,
hogy a tanító néni mindig igazat mond és a kisdobos tényleg nem szemetel.
Én akkor is úttörővasutas leszek, mosolyogva szolgálom hazám,
megfogadtam azon az évnyitón ott a Vörösmarty mozi nagyszínpadán
Bridge:
Mivel a szot-üdülő már régen megtelt, máshova kellett menni már
Jött az ötlet, irány a Tátra, Pozsony és Prága minket vár.
Ref.:
Ülünk a dácsiába de tudjuk hiába nem érünk soha már Csehszlovákiába
Sok pofont kaptam, de keveset adtam még 1986-ban
mégis oly szép volt talán csak mert rég volt a villamos sárga, a buszjegy meg kék volt
Boldogabban, az iskolapadban, még 1986-ban
1986-ban még gyerekek voltunk és annyi mindent reméltünk
Donald rágót rágtunk és a villamoson jegy nélkül se féltünk
Május elsején még felvonultunk, de siklóval is mehettünk a várba,
A Haley-üstökös felbukkanását még csak ötmilliárd ember látta.
Mexikóban végkép kihalt a láng, 6 gól és 1 katasztrófa
Csak a remény tartja még bennünk a lelket, hogy Göd-alsón születik az új Maradona
Februárban megjött a hír: fenn van biztonságban a MIR
A seregről mesélt a Status Quo és a Petőfin szólt még az Alphaville.
November 7.-e tiszteletére átrajzoltuk a matek órát,
Volt, aki nagyon jól rajzolt Lenint, de volt, aki jobban tudott Aurórát.
1986-ban a trapéznadrág még a szekrényben pihent
a márványfarmer volt az igazán menő, de a Tisza cipő a divatból már kiment
De hogy mindig emlékezzünk a múltra, hogy mennyi minden más lett azóta
egy ország kedvence maradt az Ultra, a túró rudi meg a traubi szóda
És a vasfüggöny mentén 2 nagy ország életre-halálra vívta harcát,
mi Bécsben a Maria Hilfer Strasse-n megláttuk a világ másik arcát.
Bridge:
Mivel a szot-üdülő már régen megtelt, máshova kellett menni már
Jött az ötlet, irány a Tátra, Pozsony és Prága minket vár.
Hangadók és hangfogók címmel könyv jelent meg a Kádár-kori könnyűzenei színtérről. A szerző, Csatári Bence a zenészek, a rajongók és a hatalom szemszögéből vizsgálja a korszak jelentősebb pop-rockzenei eseményeit, személyiségeit, lemezeit.
"A hazai könnyűzenei élet emlékezetes időszaka volt a Kádár-rendszer, amikor a pártállam felülről igyekezett kordában tartani a fiatalok által olyannyira kedvelt stílusokat, a beatet, a rockot, a diszkót, majd a nyolcvanas években az új hullámot, a punkot és még számos irányzatot" - írja a kötet előszavában a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tudományos főmunkatársa, a korszak szakértője, aki az elmúlt tíz évben számos könyvet írt már a témában.
A mostani kötet a Magyar Nemzet című napilapban 2020 és 2023 között publikált cikksorozat darabjain alapul.
Külön fejezetet kapott a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) létrejöttének története, benne "a botfülű popcézárnak" nevezett Erdős Péterrel, aki 1968-ban jogtanácsosként és sajtóosztály-vezetőként indult a monopolcégnél, és erre alapozva alakította ki hatalmát és klientúráját.
Olyan aprónak nem nevezhető részlet is kiderül a kötetből az MHV-ról, hogy induláskor mindössze tizenöt alkalmazottja volt, és
kezdetben semmiféle lemezgyártó berendezés nem állt a rendelkezésükre, így 1959-ig a Szovjetunióban nyomták valamennyi magyar lemezt.
A könyv leírja a dorogi lemezgyár alapításának körülményeit
Felidézve Petrovics Emil országgyűlési képviselő, komolyzeneszerző 1972-es parlamenti interpellációját. Petrovics arról beszélt a Házban, hogy a Villamosszigetelő és Műanyaggyár ugyan jelentős, több milliós haszonra tett szert a hanglemezgyártásból, azt nem adta át az MHV-nak.
"Azt mégsem várhatja senki, és nyilván önök sem várják, hogy zeneművészetünk tartsa el a kohó- és gépipart".
Számos zenekar és előadó karrierjeinek indulásába is visszarepít a könyv
Előkerülnek mások mellett Radics Béla, az LGT, a P. Box és Révész Sándor pályafutásának fontosabb pillanatai.
Móricz Zsigmond Színház, Révész Sándor a Generál
együttes énekese1972-ben
Fotó: Fortepan/Erky-Nagy Tibor
Csatári Bence korabeli lemezkritikákhoz is visszanyúl
Így olvashatunk az első magyar beatnagylemez, az Ezek a fiatalok című film 1967-es film zenéje, az Omega Nem tudom a neved, Szörényi Levente betiltott borítójú Hazatérés című szólóalbuma fogadtatásáról, vagy a Hungaria Rock and roll party-járól, amely két év alatt eljutott a 600 ezer eladott példányig.
Az Országos Rendező Irodáról megtudhatjuk egyebek mellett, hogy 1965-ben több, mint háromezer műsorengedélyt adtak ki, ami azt jelenti, hogy majdnem minden településen volt átlagosan egy könnyűzenei koncert egy év alatt.
Számos érdekesség olvasható a könyvben az Interkoncertről, amely a magyar zene exportjával és a külföldi muzsika importjával foglalkozott.
A szervezetnek egy, a kulturális tárcának írt jelentésükből például kiderül, hogy a hetvenes évek elején a magyar tánczenei együttesek nyugat-németországi fellépéseiből csaknem tízszer annyi nyereség származott, mint ugyaninnen az összes komolyzenei műfaj hangversenyeiből együttvéve.
A legendás koncertek és helyszínek című fejezetben a szerző arról a koncertről is ír, amelyen először zenélt Magyarországon igazán nagy külföldi sztár. Megtudhatjuk azt is, hogy
Louis Armstrong 1965-ös Népstadionban tartott estje előtt és után egyaránt lebénult a tömegközlekedés, miután az illetékes hatóságok nem készültek fel a csaknem 90 ezres nézőszámra.
A közlekedési vállalat szerint túl későn volt a koncert, ezért azt kellett volna a buszsofőrök munkaidejéhez igazítani.
Louis Armstrong koncertje 1965. június 9-én a Népstadionban
Fotó: Fortepan/Szegő
Kevéssé ismert részletek
Kevéssé ismert részletek derülnek ki az 1973-as diósgyőri rockfesztiválról, a Hajógyári-szigeten 1980-ban tartott "fekete bárányok" fesztiválról, az afrikai éhezőket segítő, a nemzetközi Live Aid-hez csatlakozó, az 1985 decemberében mintegy kétszáz zenész részvételével lezajlott budapesti segélykoncertről.
A könyvet a rendszerváltás könnyűzenei vonatkozásai zárják
Felidézve többek között az MHV monopóliumának elvesztésének körülményeit, valamint a korszak meghatározó lemezeit és koncertjeit.
A Hangadók és hangfogók - A kádári-aczéli könnyűzenei politika alul- és felülnézetből című kötet megjelenését az NKA, illetve a Hangfoglaló Program egyaránt támogatta.
Kiemelt kép: Az LGT együttes: Karácsony János, Somló Tamás, Laux József, Presser Gábor 1976-ban
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás
