|
|
|
Egy életkép galériában láttam a festményedet,
Csak ültem és eltöprengve bámultam ezt a kis csendéletet.
Rajta egy-két békés árok, amibe éjjel lefekhetsz,
Majd ébredés után tíz perccel újra meg újra megfesthetsz.
Csak a szükséges rossz, ami kell most még
Ez a mindennapokban elengedhetetlen kellék,
Amit kérsz, amit kapsz, amit vársz, amit nyersz,
De úgyse meghalni szeretnél, hanem csak élni nem mersz.
Most jól figyelj, mert csak egyszer mondom el a képletet,
Nem el kell venni tőle a rosszat, hanem tenni bele életet.
Most jól figyelj, mert csak egyszer láthatod a lényeget,
Az a mély nyom, amit hagytál bennem már… sekélyebb lett.
Rádöbbentem, hogy ez a sorsom, újra megszületni,
Az egész titok nyitja az, hogy nem szabad elsietni,
De muszáj megpihenni olyan sokszor beléd haltam
Csak benne kéne lenni, de most kicsit elfáradtam.
Hé, na, addig ezen gondolkozz el végre,
Vajon miért én vagyok, akit sokszor a másik dob félre,
Jó pár éve, azt gondoltam megtaláltam, amit kerestem,
De csak pár botlás volt, a végén mindig elestem,
Majd újra elkezdtem, próbáltalak megtalálni,
De esés után hidd el a legnehezebb dolog volt felállni.
Itt a tiszta víz, mit poharamba töltök,
Majd a szükséges rossz betemeti a sekély gödröt.
Most jól figyelj, mert csak egyszer mondom el a képletet,
Nem el kell venni tőle a rosszat, hanem tenni bele életet.
Most jól figyelj, mert csak egyszer láthatod a lényeget,
Az a mély nyom, amit hagytál bennem már… sekélyebb lett.
Nézd 11 órától az ONLINE ünnepséget!
