|
|
|
| Előadó: | Mc Dog |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Elestem felálltam, de tudtam, nem megy így tovább.
A sötét ország mélyén nőttem fel, de mégis itt talált
Meg engem.Százmillió évente meg kérdezte,
Hogy Hogy vagyok? De még is csak a munkáját elvégezte.
Én meg csak éheztem. Az utcán Patkán ülve.
Már a karomat rágtam, mert a körmeim el voltak tűnve.
Én azt hittem felnövök és mesélhetek nektek.
Hogy engem mennyien csodáltak, és hogy mennyire szerettek.
Hát tévedtem egyszer, én is ember vagyok úgy látszik.
Talpam alatt mocsár volt, elsüllyedtem, de nem számít.
De nem vagyok egyedül, mert követ még az árnyékom.
Hát ez vigasztalt meg, úgy látszik tetszik neki a játékom.
Minden napom így telt el, az árnyékommal játszottam.
Olyan jó volt Hidd el, a boldogságból ki se látszottam.
Ő a Legjobb barátom, mert ki állt mindig mellettem.
De utánozott mindig, én csak ezért nem szerettem.
Refr.:
Én azt hittem mesélhetek nektek talán egyszer.
Csak hogy megtudjátok azt, hogy én most milyen lettem
Talán meg hallgattok, én ezért merészkedtem.
De nem kértem én tanácsot, csak mondjátok mit is tettem.
Az árnyékom cserben hagyott, így hát tovább kellett mennem,
Talpra kellett állnom, aztán erőt kellet vennem.
Mentem haladtam, de egy kutyába botlottam meg,
Hát hogy milyen fajta kutya volt, ezt még én se nagyon mondtam meg
De a lényeg az, hogy nagyon jó barátok lettünk.
Mindig együtt játszottunk és minden felé együtt mentünk.
Ő nem utánozott engem, ahogy az árnyékom tette,
És ha valamit mondtam neki, ő sosem nevette.
De végül levette, hogy már jó barátok vagyunk.
Mondta, hogy menjünk valamerre, én mondtam, inkább maradjunk,
Hát elindultunk, de ő az út közepén sétált.
Egy autó közeledett, ő meg nem hallotta így hát.
Nem maradt meg, ez nagyon meg viselt engem.
Oly annyira, hogy aztán 2 hétig nem ettem.
Mondtam, hogy emlékét meg őrzöm, de ő ezt már nem tudja.
Hát ezért lett a nevem Mc Kutya.
Refr.:
Aztán ide kerültem, és felvettem a tollat,
Felvettem a májkot, és így rímeket toltam,
Gondoltam hogy ez jó lesz, talán tetszeni fog nektek,
De hát azt hiszem, hogy akkor is tévedtem.
De leszartam azt is tovább csináltam a zenéket,
Feltettem yoututbe-ra asszem hárman megnéztek.
Ez nagy siker volt, meg ünnepeltem kétszer.
És még azt mondtam, hogy csinálok, nektek zenéket.
Aztán annyit írtam, a sorok között eltévedtem.
Aztán annyit kóvályogtam, míg egy koncertre tévedtem.
Azt hittem lesznek százan, dehát az árnyékom se jött el,
Csak ott álltam egyedül, és kérdeztem minek jöttem.
Még én se tudtam eldönteni, hogy menjek vagy maradjak,
ezért elkezdtem reppelni nem másnak csak magamnak..
Annyira tetszett, még Autogrammot is adtam.
És annyira sikerült, hogy inkább végleg ott maradtam...
Refr.:
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
