|
|
|
| Előadó: | Tomszi és Mc Laki |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Köszönöm, hogy láthatom a fát meg az erdőt,
Köszönöm, hogy nem mindig gomolyognak a felhők.
Köszönöm, hogy van pár ember, aki hallgat,
Köszönöm, hogy az élet nem ismer irgalmat.
Köszönöm, hogy nézhettem, ahogy a Nap felkelt,
Hogy legyőztem magamban a rossz embert,
Hogy sokat szenvedtem, de boldog percem is volt,
Hogy elárulja a szemed, amit a szád eltitkolt.
Köszönöm, hogy van mit innom, van mit ennem,
Köszönöm, hogy tudom, mit kell tennem,
Köszönöm, hogy van egy lány, aki álmomban él,
Köszönöm, hogy a kezem nem csupa vér,
Hogy az üres papír hiányolja a tintát,
Köszönöm, hogy szerények, akik belül tiszták.
Köszönöm, hogy vannak, akik nem szeretnek,
Mert így több jut a szívemből nektek,
Köszönöm, hogy ha elmegyek, nem feledsz el,
Hogy más sem fog megszületni még egyszer,
Hogy susognak a szélben a lombkoronák,
Hogy vannak csillagok és vannak még csodák.
Köszönöm, hogy végigmehetek az úton,
Hogy nem is kevesen pendülünk egy húron,
Hogy minden bonyolult néhány egyszerűből lett,
Hogy megbűnhődnek majd, kik téged ok nélkül gyűlölnek.
Hogy nem több, csak egy talpalatnyi kell,
Hogy van számomra annyi hely, köszönöm.
Hogy árnyékod árnyékomat éri,
Hogy nem szűnünk remélni, köszönöm.
Hogy egy kicsit itt lehettem köztetek,
Hogy el nem üldöztetek, köszönöm.
Köszönöm, hogy olykor kijjebb tolódik a láthatár,
Köszönöm, hogy van valaki e földön, aki várva vár.
Köszönöm, hogy egy hétköznap is lehet tarka,
Hogy lábunk nyomát a hó betakarta,
Hogy az éjszaka fekete és csendes,
Köszönöm, hogy a harc vége győzelem lesz.
Köszönöm, hogy valahol, valaki gondol rám,
Hogy egyszer majd lesz itt becsületes kormány,
Hogy nem vagyok a helyzettel elégedett,
Hisz ez az év százezer tervrajzot elégetett,
Köszönöm, hogy nem adtátok fel még,
Hogy nem vagy lusta, s pallérozod az elméd,
Köszönöm, hogy hibáimmal együtt elfogadnak,
Hogy tehetséget pénzért cserébe nem adnak,
Köszönöm, hogy délben mindenütt harang szól,
Hogy amit te is elkövettél, azért nem haragszol,
Hogy kisebb a teher, ha rajta megosztoznak,
És nagyobb az öröm, ha megfelezik, s hosszabb
A barátság, ha kemény próbák megedzik,
Köszönöm, hogy nem kellett cserbenhagynom senkit,
Köszönöm, hogy a lelkem korán megérett,
Köszönöm, hogy minden egyes mondatomat érted,
Hogy a hatalmasok előtt nem hajtasz térdet,
Köszönöm, hogy nincs a reppemben önérdek.
Köszönöm, hogy a világba új színt hozol,
Hogy a testvérem vagy, és hozzám tartozol.
Köszönöm, hogy ha kell, nem szégyellsz sírni,
Hogy minél inkább ütnek, annál tovább fogom bírni.
Köszönöm, hogy az elnyomott nem törődik bele,
Hogy mindig vezet egy ösvény a pokolból kifele.
Hogy nem több, csak egy talpalatnyi kell,
Hogy van számomra annyi hely, köszönöm.
Hogy árnyékod árnyékomat éri,
Hogy nem szűnünk remélni, köszönöm.
Hogy egy kicsit itt lehettem köztetek,
Hogy el nem üldöztetek, köszönöm.
Köszönöm, hogy olykor kijjebb tolódik a láthatár,
Köszönöm, hogy van valaki e földön, aki várva vár.
Köszönöm, hogy télen, dideregve
Emlékezünk az ellobbant szerelemre,
Köszönöm, hogy mozdulni késztet a tettvágy,
Köszönöm, hogy otthon vár a vetett ágy,
Hogy vannak nyíló virágok, hogy van illat,
Hogy nem mi öljük meg az álmainkat,
Köszönöm, hogy nincsen rózsa tövis nélkül,
Hogy tisztelni fogjuk a másikat is végül,
Köszönöm, hogy komplex és izzasztó a vizsga,
Hogy megtanulhattam: a jót csak a jók fizetik vissza.
Köszönöm, hogy egyelőre ingyen kapok levegőt,
Hogy szebbnek látják a planétát a csecsemők.
Köszönöm, hogy nem betegedtem bele
Abba a tudatba, hogy mély a könnyek tengere.
Köszönöm, hogy váltakoznak az évszakok,
Hogy én mégis folyton csak én vagyok,
Hogy néha felrémlik még a hajdankor,
És azt is köszönöm, hogy finom a magyar bor.
Köszönöm, hogy hébe-hóba megnyomják a csengőt,
Hogy nem találjuk ki, miért vagyunk esendők,
Hogy nem ment ki a divatból az ölelés,
Hogy jutott nekem a mindenből egy kevés.
Köszönöm, hogy a földről felkelhettem,
S hogy nem fájt akkor, hogy nem vagy ott mellettem.
Köszönöm, hogy bűneidből kimosakszol,
Hogy újra gyermek vagy, amikor alszol,
Köszönöm, hogy a végzet felém rázza öklét,
Mert nekem a pillanat kell, nem az öröklét.
Hogy nem több, csak egy talpalatnyi kell,
Hogy van számomra annyi hely, köszönöm.
Hogy árnyékod árnyékomat éri,
Hogy nem szűnünk remélni, köszönöm.
Hogy egy kicsit itt lehettem köztetek,
Hogy el nem üldöztetek, köszönöm.
Köszönöm, hogy olykor kijjebb tolódik a láthatár,
Köszönöm, hogy van valaki e földön, aki várva vár.
Decemberben A jégbarlang éneke című immerzív zenés mesejáték csillogó téli világa varázsolja el a nézőket.
Hangokból szőtt téli mesére hív a CODE és a Kabóca Bábszínház produkciója
A meghitt történet a zene és a közös éneklés erejéről szól, mely bebizonyítja, hogy a még leghidegebb tájak is életre kelhetnek, ha több szív dobban egyszerre.
A Kabóca Bábszínház csaknem 25 éve működik hivatásos társulatként, mely bábelőadásaival, kreatív foglalkozásaival, koncertjeivel és kulturális programkínálatával valódi közösségi térként működik Veszprém életében.
A CODE Digitális Élményközpont a város legújabb és leginnovatívabb intézménye, egyedülálló módon ötvözi a tudományt, a technológiát és a művészetet, és a kultúra hagyományos formáit új perspektívába helyezi. E két intézmény a karácsonyra hangolódva egy izgalmas együttműködés keretében mutatja be A jégbarlang éneke című családi előadást.
A jeges téli világ a CODE immerzív hatszögletű terében, a Hexagonban lép ki a falak közül és a hangok, fények és mozdulatok összejátéka által új szintre emeli az előadóművészetet.
Mesés utazás egy jégbe zárt tájon át
A jégbarlang éneke egy téli világot tár elénk, ahol egykor fény és ének töltötte meg a kristálybarlangokat. Egyszer azonban a Jégtündér szíve megfagyott és minden elnémult körülötte. A történet során a közönséget három bátor angyal kíséri útján: Kérdező, aki minden titokra kíváncsi, Derű, aki a legnagyobb hidegben is megtalálja a fényt, és Hang, akinek színtiszta éneke a fagyott csendet is átjárja. Küldetésük, hogy megtalálják a Zene Tündérét és újra harmóniát hozzanak a világba.
Egyedülálló élmény és tökéletes családi program az ünnepi hangolódásra
A kékesen csillogó fények, a ragyogó jégformák és a kristálybarlangokat idéző látvány az immerzív tér segítségével teremti meg a téli meseország érzését. Az élőben felcsendülő ének, a narráció és a különleges hang- és fényhatások olyan közel hozzák a történetet a közönséghez, hogy szinte ők is a mese részévé válnak.
A jégbarlang éneke egy szívmelengető, meghitt családi történet, amely bármely korosztály számára értékes üzeneteket hordoz. A bátorságról, az összetartás erejéről és a zenében rejlő csodáról mesél – arról, hogy akár az egész világot képesek vagyunk megváltoztatni, ha összefogunk.
Neves szereplő- és alkotógárda keltik életre a jeges mesevilágot
A produkcióban olyan elismert művészek és alkotók kaptak helyet, mint Fehér Lili, Cziffra György-díjas zongoraművész, valamint Ladányi Andrea, Liszt Ferenc-, Harangozó Gyula- és Kossuth-díjas, érdemes művész, aki a rendezést, a vizuális koncepciót és a koreográfiát is jegyzi. Az immerzív zenés mesejátékban a veszprémi gyerekeknek is fontos szerep jut, ezzel gazdagítva az előadás sokszínűségét.
A narráció Für Anikó, Jászai Mari-díjas és érdemes művész hangján szólal meg.
Az alkotók sorában szerepel még Markó Róbert, író és Borlai Gergő, Máté Péter-díjas zenész és zeneszerző – előbbi a szövegért, utóbbi a darab zenei világáért felel. Az installációt Triin Turnpuu készítette és a produkció megvalósításában Anna Rakita is közreműködik.
Az előadások időpontjai
2025. december 5. péntek 9:30
2025. december 6. szombat 9:30 és 17:00
2025. december 19. péntek 9:30
2025. december 20. szombat 17:00
2025. december 21. vasárnap 9:30
Kiemelt kép: illusztráció/AI/Freepik
