|
|
|
| Előadó: | Tomszi és Mc Laki |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Köszönöm, hogy láthatom a fát meg az erdőt,
Köszönöm, hogy nem mindig gomolyognak a felhők.
Köszönöm, hogy van pár ember, aki hallgat,
Köszönöm, hogy az élet nem ismer irgalmat.
Köszönöm, hogy nézhettem, ahogy a Nap felkelt,
Hogy legyőztem magamban a rossz embert,
Hogy sokat szenvedtem, de boldog percem is volt,
Hogy elárulja a szemed, amit a szád eltitkolt.
Köszönöm, hogy van mit innom, van mit ennem,
Köszönöm, hogy tudom, mit kell tennem,
Köszönöm, hogy van egy lány, aki álmomban él,
Köszönöm, hogy a kezem nem csupa vér,
Hogy az üres papír hiányolja a tintát,
Köszönöm, hogy szerények, akik belül tiszták.
Köszönöm, hogy vannak, akik nem szeretnek,
Mert így több jut a szívemből nektek,
Köszönöm, hogy ha elmegyek, nem feledsz el,
Hogy más sem fog megszületni még egyszer,
Hogy susognak a szélben a lombkoronák,
Hogy vannak csillagok és vannak még csodák.
Köszönöm, hogy végigmehetek az úton,
Hogy nem is kevesen pendülünk egy húron,
Hogy minden bonyolult néhány egyszerűből lett,
Hogy megbűnhődnek majd, kik téged ok nélkül gyűlölnek.
Hogy nem több, csak egy talpalatnyi kell,
Hogy van számomra annyi hely, köszönöm.
Hogy árnyékod árnyékomat éri,
Hogy nem szűnünk remélni, köszönöm.
Hogy egy kicsit itt lehettem köztetek,
Hogy el nem üldöztetek, köszönöm.
Köszönöm, hogy olykor kijjebb tolódik a láthatár,
Köszönöm, hogy van valaki e földön, aki várva vár.
Köszönöm, hogy egy hétköznap is lehet tarka,
Hogy lábunk nyomát a hó betakarta,
Hogy az éjszaka fekete és csendes,
Köszönöm, hogy a harc vége győzelem lesz.
Köszönöm, hogy valahol, valaki gondol rám,
Hogy egyszer majd lesz itt becsületes kormány,
Hogy nem vagyok a helyzettel elégedett,
Hisz ez az év százezer tervrajzot elégetett,
Köszönöm, hogy nem adtátok fel még,
Hogy nem vagy lusta, s pallérozod az elméd,
Köszönöm, hogy hibáimmal együtt elfogadnak,
Hogy tehetséget pénzért cserébe nem adnak,
Köszönöm, hogy délben mindenütt harang szól,
Hogy amit te is elkövettél, azért nem haragszol,
Hogy kisebb a teher, ha rajta megosztoznak,
És nagyobb az öröm, ha megfelezik, s hosszabb
A barátság, ha kemény próbák megedzik,
Köszönöm, hogy nem kellett cserbenhagynom senkit,
Köszönöm, hogy a lelkem korán megérett,
Köszönöm, hogy minden egyes mondatomat érted,
Hogy a hatalmasok előtt nem hajtasz térdet,
Köszönöm, hogy nincs a reppemben önérdek.
Köszönöm, hogy a világba új színt hozol,
Hogy a testvérem vagy, és hozzám tartozol.
Köszönöm, hogy ha kell, nem szégyellsz sírni,
Hogy minél inkább ütnek, annál tovább fogom bírni.
Köszönöm, hogy az elnyomott nem törődik bele,
Hogy mindig vezet egy ösvény a pokolból kifele.
Hogy nem több, csak egy talpalatnyi kell,
Hogy van számomra annyi hely, köszönöm.
Hogy árnyékod árnyékomat éri,
Hogy nem szűnünk remélni, köszönöm.
Hogy egy kicsit itt lehettem köztetek,
Hogy el nem üldöztetek, köszönöm.
Köszönöm, hogy olykor kijjebb tolódik a láthatár,
Köszönöm, hogy van valaki e földön, aki várva vár.
Köszönöm, hogy télen, dideregve
Emlékezünk az ellobbant szerelemre,
Köszönöm, hogy mozdulni késztet a tettvágy,
Köszönöm, hogy otthon vár a vetett ágy,
Hogy vannak nyíló virágok, hogy van illat,
Hogy nem mi öljük meg az álmainkat,
Köszönöm, hogy nincsen rózsa tövis nélkül,
Hogy tisztelni fogjuk a másikat is végül,
Köszönöm, hogy komplex és izzasztó a vizsga,
Hogy megtanulhattam: a jót csak a jók fizetik vissza.
Köszönöm, hogy egyelőre ingyen kapok levegőt,
Hogy szebbnek látják a planétát a csecsemők.
Köszönöm, hogy nem betegedtem bele
Abba a tudatba, hogy mély a könnyek tengere.
Köszönöm, hogy váltakoznak az évszakok,
Hogy én mégis folyton csak én vagyok,
Hogy néha felrémlik még a hajdankor,
És azt is köszönöm, hogy finom a magyar bor.
Köszönöm, hogy hébe-hóba megnyomják a csengőt,
Hogy nem találjuk ki, miért vagyunk esendők,
Hogy nem ment ki a divatból az ölelés,
Hogy jutott nekem a mindenből egy kevés.
Köszönöm, hogy a földről felkelhettem,
S hogy nem fájt akkor, hogy nem vagy ott mellettem.
Köszönöm, hogy bűneidből kimosakszol,
Hogy újra gyermek vagy, amikor alszol,
Köszönöm, hogy a végzet felém rázza öklét,
Mert nekem a pillanat kell, nem az öröklét.
Hogy nem több, csak egy talpalatnyi kell,
Hogy van számomra annyi hely, köszönöm.
Hogy árnyékod árnyékomat éri,
Hogy nem szűnünk remélni, köszönöm.
Hogy egy kicsit itt lehettem köztetek,
Hogy el nem üldöztetek, köszönöm.
Köszönöm, hogy olykor kijjebb tolódik a láthatár,
Köszönöm, hogy van valaki e földön, aki várva vár.
Erőteljesen rúgja rá az ajtót a 2026-os évre a Down For Whatever. Megérkezett legújabb daluk, a „Menekülj tőlem!”, amely ezúttal is hozza a zenekartól megszokott intenzív megszólalást.
A sötétebb hangulatú szerzemény tökéletesen vetíti előre azt az irányt, amely a banda hamarosan érkező új nagylemezén teljesedik majd ki.
Itt a Menekülj tőlem!
A leginkább modern rock jegyekkel építkező zenekar számára a tavalyi esztendő kiemelkedő volt, hiszen két jubileumi koncerttel ünnepelték meg a tizedik születésnapjukat (Barba Negra, Dürer Kert), valamint részt vettek az első teljes egészében önálló turnéjukon is.
A most megjelenő „Menekülj tőlem!” nyers őszinteséggel fogalmaz meg belső konfliktusokat - mindezt feszes hangszereléssel és karakteres énektémával.
„A Menekülj tőlem egy bensőséges folyamat eredménye, a személyes démonokról, a szorongásról és az ismétlődő belső hullámvölgyekről szól. A dal középpontjában a lelkiismeret-furdalás áll.
Az a fajta belső elakadás, amikor az ember tudja, hogy nem képes azt nyújtani, amire egy számára fontos személynek szüksége lenne.
A szám a visszatérő, mély felismerések és a saját korlátaink tudata köré szerveződik. A városi képek, a lepusztult utcák, a lámpák és a hajnalok a mentális labirintusaink jelképei. Ezek a szimbolikus elemek az elveszettséget, az elakadás érzését és a kiút hiányát jelenítik meg a dalban. A lámpaoltás például azt a pillanatot jelképezi, amikor már nincs mibe kapaszkodnunk...” - kezdte Diószegi Kiki, a zenekar frontembere.
„Az alkotási folyamat ezúttal eltért a korábbi munkáinktól. A Menekülj tőlem eredetileg egy saját magamnak készült, írt dal volt, amelyet hosszú ideig nem akartam publikálni. Végül a zenekarral együtt dolgoztuk át, megtartva a dallam, a szöveg és az eredeti harmóniák őszinteségét, majd felöltöztettük abba a formába, amelyben most megjelenik.” - tette hozzá.
Zenekari hagyomány, hogy a videóklipeket is ők maguk készítik, Császár Róbert és Zsoldos Dávid irányításával.
„Miután a dal elérte a végleges formáját, Dáviddal együtt elkezdtük kidolgozni, hogyan tudnánk vizuálisan is reflektálni erre a hangulatra. Tudatosan hidegebb színekkel dolgoztunk ebben az image klipben, ugyanakkor a dal erős kettőssége miatt szerettünk volna egy ellenpontot is megjeleníteni benne - így került képbe a vörös tónus.” - kezdte Császár Róbert.
„Az esős, elmosódott képi világot nem utólagos, speciális effektekkel készítettük el, hanem egy 1×1 méteres plexilapot rögzítettünk a kamera elé, amit a felvételek közben permeteztünk vízzel.” - zárta végül a kulisszákat illetően.
2026 sem csak stúdiómunkáról szól majd
A formáció hamarosan miniturnéra indul, amelynek állomásai Debrecen, Tatabánya, Gödöllő és Kaposvár lesznek. Tavasz végén pedig egy újabb friss dal megjelenése várható, tovább építve a közelgő, tíz tételes lemez világát. A Down For Whatever tehát nagy lendülettel, határozott tervekkel vág neki az új évnek - a „Menekülj tőlem!” pedig világos üzenet: a produkció nem lassít, sőt, minden eddiginél tudatosabban halad tovább saját útján.
Fotók: Down For Whatever
