|
|
|
| Előadó: | Tomszi és Mc Laki |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Köszönöm, hogy láthatom a fát meg az erdőt,
Köszönöm, hogy nem mindig gomolyognak a felhők.
Köszönöm, hogy van pár ember, aki hallgat,
Köszönöm, hogy az élet nem ismer irgalmat.
Köszönöm, hogy nézhettem, ahogy a Nap felkelt,
Hogy legyőztem magamban a rossz embert,
Hogy sokat szenvedtem, de boldog percem is volt,
Hogy elárulja a szemed, amit a szád eltitkolt.
Köszönöm, hogy van mit innom, van mit ennem,
Köszönöm, hogy tudom, mit kell tennem,
Köszönöm, hogy van egy lány, aki álmomban él,
Köszönöm, hogy a kezem nem csupa vér,
Hogy az üres papír hiányolja a tintát,
Köszönöm, hogy szerények, akik belül tiszták.
Köszönöm, hogy vannak, akik nem szeretnek,
Mert így több jut a szívemből nektek,
Köszönöm, hogy ha elmegyek, nem feledsz el,
Hogy más sem fog megszületni még egyszer,
Hogy susognak a szélben a lombkoronák,
Hogy vannak csillagok és vannak még csodák.
Köszönöm, hogy végigmehetek az úton,
Hogy nem is kevesen pendülünk egy húron,
Hogy minden bonyolult néhány egyszerűből lett,
Hogy megbűnhődnek majd, kik téged ok nélkül gyűlölnek.
Hogy nem több, csak egy talpalatnyi kell,
Hogy van számomra annyi hely, köszönöm.
Hogy árnyékod árnyékomat éri,
Hogy nem szűnünk remélni, köszönöm.
Hogy egy kicsit itt lehettem köztetek,
Hogy el nem üldöztetek, köszönöm.
Köszönöm, hogy olykor kijjebb tolódik a láthatár,
Köszönöm, hogy van valaki e földön, aki várva vár.
Köszönöm, hogy egy hétköznap is lehet tarka,
Hogy lábunk nyomát a hó betakarta,
Hogy az éjszaka fekete és csendes,
Köszönöm, hogy a harc vége győzelem lesz.
Köszönöm, hogy valahol, valaki gondol rám,
Hogy egyszer majd lesz itt becsületes kormány,
Hogy nem vagyok a helyzettel elégedett,
Hisz ez az év százezer tervrajzot elégetett,
Köszönöm, hogy nem adtátok fel még,
Hogy nem vagy lusta, s pallérozod az elméd,
Köszönöm, hogy hibáimmal együtt elfogadnak,
Hogy tehetséget pénzért cserébe nem adnak,
Köszönöm, hogy délben mindenütt harang szól,
Hogy amit te is elkövettél, azért nem haragszol,
Hogy kisebb a teher, ha rajta megosztoznak,
És nagyobb az öröm, ha megfelezik, s hosszabb
A barátság, ha kemény próbák megedzik,
Köszönöm, hogy nem kellett cserbenhagynom senkit,
Köszönöm, hogy a lelkem korán megérett,
Köszönöm, hogy minden egyes mondatomat érted,
Hogy a hatalmasok előtt nem hajtasz térdet,
Köszönöm, hogy nincs a reppemben önérdek.
Köszönöm, hogy a világba új színt hozol,
Hogy a testvérem vagy, és hozzám tartozol.
Köszönöm, hogy ha kell, nem szégyellsz sírni,
Hogy minél inkább ütnek, annál tovább fogom bírni.
Köszönöm, hogy az elnyomott nem törődik bele,
Hogy mindig vezet egy ösvény a pokolból kifele.
Hogy nem több, csak egy talpalatnyi kell,
Hogy van számomra annyi hely, köszönöm.
Hogy árnyékod árnyékomat éri,
Hogy nem szűnünk remélni, köszönöm.
Hogy egy kicsit itt lehettem köztetek,
Hogy el nem üldöztetek, köszönöm.
Köszönöm, hogy olykor kijjebb tolódik a láthatár,
Köszönöm, hogy van valaki e földön, aki várva vár.
Köszönöm, hogy télen, dideregve
Emlékezünk az ellobbant szerelemre,
Köszönöm, hogy mozdulni késztet a tettvágy,
Köszönöm, hogy otthon vár a vetett ágy,
Hogy vannak nyíló virágok, hogy van illat,
Hogy nem mi öljük meg az álmainkat,
Köszönöm, hogy nincsen rózsa tövis nélkül,
Hogy tisztelni fogjuk a másikat is végül,
Köszönöm, hogy komplex és izzasztó a vizsga,
Hogy megtanulhattam: a jót csak a jók fizetik vissza.
Köszönöm, hogy egyelőre ingyen kapok levegőt,
Hogy szebbnek látják a planétát a csecsemők.
Köszönöm, hogy nem betegedtem bele
Abba a tudatba, hogy mély a könnyek tengere.
Köszönöm, hogy váltakoznak az évszakok,
Hogy én mégis folyton csak én vagyok,
Hogy néha felrémlik még a hajdankor,
És azt is köszönöm, hogy finom a magyar bor.
Köszönöm, hogy hébe-hóba megnyomják a csengőt,
Hogy nem találjuk ki, miért vagyunk esendők,
Hogy nem ment ki a divatból az ölelés,
Hogy jutott nekem a mindenből egy kevés.
Köszönöm, hogy a földről felkelhettem,
S hogy nem fájt akkor, hogy nem vagy ott mellettem.
Köszönöm, hogy bűneidből kimosakszol,
Hogy újra gyermek vagy, amikor alszol,
Köszönöm, hogy a végzet felém rázza öklét,
Mert nekem a pillanat kell, nem az öröklét.
Hogy nem több, csak egy talpalatnyi kell,
Hogy van számomra annyi hely, köszönöm.
Hogy árnyékod árnyékomat éri,
Hogy nem szűnünk remélni, köszönöm.
Hogy egy kicsit itt lehettem köztetek,
Hogy el nem üldöztetek, köszönöm.
Köszönöm, hogy olykor kijjebb tolódik a láthatár,
Köszönöm, hogy van valaki e földön, aki várva vár.
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11
