|
|
|
|
|
| Előadó: | Tomszi és Mc Laki |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Köszönöm, hogy láthatom a fát meg az erdőt,
Köszönöm, hogy nem mindig gomolyognak a felhők.
Köszönöm, hogy van pár ember, aki hallgat,
Köszönöm, hogy az élet nem ismer irgalmat.
Köszönöm, hogy nézhettem, ahogy a Nap felkelt,
Hogy legyőztem magamban a rossz embert,
Hogy sokat szenvedtem, de boldog percem is volt,
Hogy elárulja a szemed, amit a szád eltitkolt.
Köszönöm, hogy van mit innom, van mit ennem,
Köszönöm, hogy tudom, mit kell tennem,
Köszönöm, hogy van egy lány, aki álmomban él,
Köszönöm, hogy a kezem nem csupa vér,
Hogy az üres papír hiányolja a tintát,
Köszönöm, hogy szerények, akik belül tiszták.
Köszönöm, hogy vannak, akik nem szeretnek,
Mert így több jut a szívemből nektek,
Köszönöm, hogy ha elmegyek, nem feledsz el,
Hogy más sem fog megszületni még egyszer,
Hogy susognak a szélben a lombkoronák,
Hogy vannak csillagok és vannak még csodák.
Köszönöm, hogy végigmehetek az úton,
Hogy nem is kevesen pendülünk egy húron,
Hogy minden bonyolult néhány egyszerűből lett,
Hogy megbűnhődnek majd, kik téged ok nélkül gyűlölnek.
Hogy nem több, csak egy talpalatnyi kell,
Hogy van számomra annyi hely, köszönöm.
Hogy árnyékod árnyékomat éri,
Hogy nem szűnünk remélni, köszönöm.
Hogy egy kicsit itt lehettem köztetek,
Hogy el nem üldöztetek, köszönöm.
Köszönöm, hogy olykor kijjebb tolódik a láthatár,
Köszönöm, hogy van valaki e földön, aki várva vár.
Köszönöm, hogy egy hétköznap is lehet tarka,
Hogy lábunk nyomát a hó betakarta,
Hogy az éjszaka fekete és csendes,
Köszönöm, hogy a harc vége győzelem lesz.
Köszönöm, hogy valahol, valaki gondol rám,
Hogy egyszer majd lesz itt becsületes kormány,
Hogy nem vagyok a helyzettel elégedett,
Hisz ez az év százezer tervrajzot elégetett,
Köszönöm, hogy nem adtátok fel még,
Hogy nem vagy lusta, s pallérozod az elméd,
Köszönöm, hogy hibáimmal együtt elfogadnak,
Hogy tehetséget pénzért cserébe nem adnak,
Köszönöm, hogy délben mindenütt harang szól,
Hogy amit te is elkövettél, azért nem haragszol,
Hogy kisebb a teher, ha rajta megosztoznak,
És nagyobb az öröm, ha megfelezik, s hosszabb
A barátság, ha kemény próbák megedzik,
Köszönöm, hogy nem kellett cserbenhagynom senkit,
Köszönöm, hogy a lelkem korán megérett,
Köszönöm, hogy minden egyes mondatomat érted,
Hogy a hatalmasok előtt nem hajtasz térdet,
Köszönöm, hogy nincs a reppemben önérdek.
Köszönöm, hogy a világba új színt hozol,
Hogy a testvérem vagy, és hozzám tartozol.
Köszönöm, hogy ha kell, nem szégyellsz sírni,
Hogy minél inkább ütnek, annál tovább fogom bírni.
Köszönöm, hogy az elnyomott nem törődik bele,
Hogy mindig vezet egy ösvény a pokolból kifele.
Hogy nem több, csak egy talpalatnyi kell,
Hogy van számomra annyi hely, köszönöm.
Hogy árnyékod árnyékomat éri,
Hogy nem szűnünk remélni, köszönöm.
Hogy egy kicsit itt lehettem köztetek,
Hogy el nem üldöztetek, köszönöm.
Köszönöm, hogy olykor kijjebb tolódik a láthatár,
Köszönöm, hogy van valaki e földön, aki várva vár.
Köszönöm, hogy télen, dideregve
Emlékezünk az ellobbant szerelemre,
Köszönöm, hogy mozdulni késztet a tettvágy,
Köszönöm, hogy otthon vár a vetett ágy,
Hogy vannak nyíló virágok, hogy van illat,
Hogy nem mi öljük meg az álmainkat,
Köszönöm, hogy nincsen rózsa tövis nélkül,
Hogy tisztelni fogjuk a másikat is végül,
Köszönöm, hogy komplex és izzasztó a vizsga,
Hogy megtanulhattam: a jót csak a jók fizetik vissza.
Köszönöm, hogy egyelőre ingyen kapok levegőt,
Hogy szebbnek látják a planétát a csecsemők.
Köszönöm, hogy nem betegedtem bele
Abba a tudatba, hogy mély a könnyek tengere.
Köszönöm, hogy váltakoznak az évszakok,
Hogy én mégis folyton csak én vagyok,
Hogy néha felrémlik még a hajdankor,
És azt is köszönöm, hogy finom a magyar bor.
Köszönöm, hogy hébe-hóba megnyomják a csengőt,
Hogy nem találjuk ki, miért vagyunk esendők,
Hogy nem ment ki a divatból az ölelés,
Hogy jutott nekem a mindenből egy kevés.
Köszönöm, hogy a földről felkelhettem,
S hogy nem fájt akkor, hogy nem vagy ott mellettem.
Köszönöm, hogy bűneidből kimosakszol,
Hogy újra gyermek vagy, amikor alszol,
Köszönöm, hogy a végzet felém rázza öklét,
Mert nekem a pillanat kell, nem az öröklét.
Hogy nem több, csak egy talpalatnyi kell,
Hogy van számomra annyi hely, köszönöm.
Hogy árnyékod árnyékomat éri,
Hogy nem szűnünk remélni, köszönöm.
Hogy egy kicsit itt lehettem köztetek,
Hogy el nem üldöztetek, köszönöm.
Köszönöm, hogy olykor kijjebb tolódik a láthatár,
Köszönöm, hogy van valaki e földön, aki várva vár.
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
