|
|
|
| Előadó: | Tomszi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Vigyázz, mert a gonosz éned éber, oldalvást
Rád pillant, miközben színleli az alvást.
Rosszabbul élünk, mint a Rothschild család,
Pénznek nyoma sincs a zsebemben, nincs kastély meg kacsaláb.
Beesettek az arcok, az ég kék, mint a lazurit,
Szorosabbra kell húznod a szíjad, mert a gatya meglazul itt
A kurva nagy jóléttől, intézd a napi betevőt
Az éhbérből, és negyven után célozd meg a temetőt!
Sirattasd el a szeretteiddel megmételyezett életed,
Megküzdök önmagammal, aztán béke véletek.
Látom, vén csoroszlya, a fával s a kötéllel szemező,
Megbasznám az Uniót, ha én lennék a vezető.
Nesze, csőcselék, a valóság, ebből kell kilábalnod,
Még a menedék is kifosztott, és kidobni sem átallott.
A messzeségbe tekints, és abban bízz egyedül,
Hogy mi körülötte nincs, az ott van az emberben, belül.
Mert amire vágysz, azt elsöpri, amire a többiek vágynak,
Ezért sok a tébolyult; ezt sínylik meg az idegszálak.
Azért, hogy felnézzenek rám, limót nem használok,
Százszor keményebb vagyok, mint a pihe-puha sztárok.
Legyen e megnyilvánulás kíméletlenül őszinte!
Tettek volna ki a Taigetoszra egy kőszirtre
Minden leendő szemétládát! Most nem a lelkünkkel
Csillapítaná az összes az étvágyát. De így vesznünk kell.
A sors útjai csapinósak, túl sok a hajtűkanyar,
Mintha kutyák lennénk, azt halljuk: „A gazdádhoz légy hű, magyar!”
Bárki is vagy, nehogy azt hidd, hogy minket leigázol,
Mert a fajtám még a legtöményebb szarból is kigázol.
Idenézz, itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok,
Nem kéne alábecsülnöd, drága barátom, de te tudod.
Nincs semmiféle hókuszpókusz meg abrakadabra,
Mégis felosztok egy pillanatot ezer apró darabra.
A mesék rosszul végződnek az Óperencián innen,
És e tájon máig sem ezüsterdők képződtek.
Szürke füstfelhők gomolyognak a metropolisz felett,
Mert nincs bennünk a bolygó iránt egy szemernyi tisztelet.
A fárasztó köröket imbolygó léptekkel rójuk,
Voltak, akik elgáncsoltak, feledkezzél el róluk!
Temérdek pénzbe kerül mifelénk az egészség,
Itt meghalnak, akik az aranyesőt lekésték.
Mi az, hogy óvatosan? Mi az, hogy mértékkel?
Ha nem mertél az lenni, aki vagy, semmit sem értél el.
Jól van, minden tinit bassz szájba, ömlik a lóvé a kasszába,
De a piperkőcös napszemcsi nem gyógyír a vakságra!
Fortuna, bár ne az árulókkal tartaná’ lagzit,
Egy befutott zenész nem csinál mást, csak nyáladzik.
Hiába születik néha egy jó dal, egy jó dal-kotta –
Az Isten az én világomat bal kezével alkotta.
Mirtse Korinna és Balázs Mihály már harmadik közös dalukat hozzák ki Korinna és UTAZØ néven. Két versmegzenésítés után ezúttal a vadiúj Zavar dalszövege saját szerzemény, ami ráadásul egy nem mindennapi témát boncolgat.
Szinte mindenkivel előfordult már élete során, hogy megmagyarázhatatlan okból rátört egy belső kényszer, ami arra ösztönözte, hogy megigazítson, helyre rakjon, kisimítson valamit. Belénk van kódolva a szimmetriára, párhuzamokra való törekvés, egyszerűen jólesik a szemnek, ha szabályosan állnak a tárgyak az asztalon, vagy ha a lábtörlő pontosan párhuzamos a küszöbbel. Az ilyen kényszerekre egyre általánosabb lett nemes egyszerűséggel rámondani, hogy „ne törődj vele, csak az OCD-m”, bele sem gondolva, hogy milyen lehet annak a bőrében lenni, aki tényleg szenved az obszesszív-kompulzív zavartól.
„Talán pont azért, mert ennyire elcsépelt lett az OCD kifejezés, sokan nem tudják felmérni, hogy mennyire megnehezíthet egy életet. Aki pedig ettől szenved, egyedül érzi magát, mert nem mer beszélni a helyzetéről.
Kiskorom óta jelen vannak kényszercselekvések az életemben, és mindig próbáltam elrejteni őket. Elkezdtem fórumokon olvasgatni az OCD-vel élők tapasztalatairól, és összeszorult a szívem, hogy mennyi embert érint ez az egész, ráadásul sokkal súlyosabban, mint amennyire nálam valaha is jelen volt.
Ismeretlenek és névtelenek voltak, mégis úgy éreztem, van egy láthatatlan kapocs, ami összeköt velük. Legszívesebben mindannyiukat megöleltem volna. Úgyhogy most ez a dal az én ölelésem feléjük.”
– mesélt a dal központi témájáról Korinna. A producer, Balázs Mihály (UTAZØ) ezúttal a hangszerelésen kívül a zeneszerzésben is oroszlánrészt vállalt, ugyanis a páros eddigi dalaitól eltérően most a zene született meg először, és később a dalszöveg.
„Szeretem az olyan popdalokat, amiknek az alapja egy akusztikus gitár, vagy valami klasszikusabb hangszer, és már régóta a fejemben motoszkált, hogy szeretnék egy lendületesebb dalt írni, ami így kezdődik. Ezt egy picit modernebb köntösbe bújtattuk, és amikor Kori ráírta a dalszöveget, továbbfejlesztettük olyan zenei megoldásokkal, amik a szöveg témáját erősítik. Jó, amikor egy dal ennyire könnyen megszületik.”
– így emlékszik vissza a dal keletkezésére Balázs Mihály.
Az energikus, erőteljes, pörgős zenei környezet miatt a Zavar nem kesereg a problémákon, hanem rájuk rúgja az ajtót.
„Amint meghallottam a zenét, azonnal beleszerettem, de még nem tudtam, miről szóljon a dal. Misi javasolta, írjak arról, ami minden nap ott van velem, mégsem beszéltem még róla soha. Pár óra múlva ott volt feketén-fehéren a Zavar szövege. Ezt már ki kellett üvöltenem magamból.”
Zavar a zenei megosztókon itt.
Korinna a közösségi médiában:
https://linktr.ee/mirtsekorinna
Spotify → http://bitly.ws/SMDe
Tiktok → https://bitly.ws/3ic4w
Instagram → http://bitly.ws/SMec
UTAZØ a közösségi médiában:
Spotify → http://bitly.ws/SMDu
Instagram → http://bitly.ws/SMeJ
Tiktok → http://bitly.ws/SMWp
Facebook: https://bitly.ws/3ic4I
