|
|
|
| Előadó: | Seffer |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A boldogság mi ritka miattad éjszakákat sírtam
kikészít a látványod a te mérgedet ittam
a jellemed oly tiszta benned nem találok hibát
de nem lehetsz az enyém bennem jégeső mi szitál
millió egy szilánk mi te utánad maradt
nem bírta a szívem így hát darabokra szakadt
meghasadt az elmém mert én lettem a gyengébb
hiányzik az érintés mi kellemes és gyengéd
idővel majd elvész a rossz amit te tettél
sajnálom a múltat hogy te külön útra mentél
e gondolatom eltér a tiedtől mert érzem
nem szeretsz már engem de hidd el én meg értem
mi lenne mit kérjek a te szíveden kívül
legyen közös célunk miben egykor mi is hittünk
hogy mi mire vittük megfeneklett a hajó
de közösen újra együtt lehetnénk a tavon
Ref:2x
Szeretnélek újra magamhoz ölelni
érezni az illatod és csak te veled lenni
csak melletted kelni és veled együtt halni
de érzem nincsen remény nem fogom meg kapni
nem fogom fel adni mert te lettél a mindenem
nélküled az életemet érzem hogy nem élhetem
sóhajtozok mélyet ha rád gondolok olykor
hiányzol nekem mikor rám köszön az alkony.
Régen még más volt de érzem még hogy kelessz
nem engedném megint hogy a sötétben te elvessz
a kezemet ne engedd a tiedből kicsúszni
meredek a lejtő min nem akarok le csúszni
ne kérjed tőlem hogy el keljen búcsúzni
fájdalmas volt egyszer újra nem szeretnék bukni
vérzik a szívem és te vagy rá a gyógyír
a szerelmes csókoddal megkérlek hogy gyógyíts
kihűltem belül mégse azt látja a világ
mert nem vágják az emberek hogy lelkem tiszta szilánk
törmelék vagyok mert nem lehetek egyben
hidd el te vagy az a lány ki elrabolta a lelkem
mit kellene tennem ez marad a kérdésem
ha nem kapom a választ szűnjön meg a légzésem
nem kell így az ittlétem mert nem vagyok önmagam
átadtam neked itt a szívemből egy darab.
Ref:2x
Szeretnélek újra magamhoz ölelni
érezni az illatod és csak te veled lenni
csak melletted kelni és veled együtt halni
de érzem nincsen remény nem fogom meg kapni
nem fogom fel adni mert te lettél a mindenem
nélküled az életemet érzem hogy nem élhetem
sóhajtozok mélyet ha rád gondolok olykor
hiányzol nekem mikor rám köszön az alkony
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
