|
|
|
| Előadó: | Szenes Andrea és Szenes Iván |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Aldobolyi Nagy György |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | retro [+] |
Nő:
Nincs pénzem semmi,
El tudna venni,
Nagylelkű gondolkodás.
Férfi:
Elveszett évek,
Nyomába érek,
Nem érdekel semmi más.
Nő:
Nincs pénzem semmi,
Nőül fog venni,
Hízelgő a gondolat.
Férfi:
Nékem sincs semmim,
De néhány penny-m
Virágra mindig akad.
Amikor elutaztam Indiába,
Maga kapott egy hatalmas kosár orchideát,
Emlékszik?
Nő:
Igen, igen, emlékszem.
Maga küldte?
Nem volt benne levél.
Férfi:
Lett volna benne levél is,
De szégyelltem és eltéptem.
Nő:
És mi volt abban a levélben?
Férfi:
Ki fog nevetni: egy vers.
Én írtam.
Valahogy így:
Orchideák, fehér orchideák,
Mondjátok el, hogy szeretem.
Orchideák, lila orchideák,
Vigyétek hozzá a szívem.
Mivel, hogy szív nélkül nincs élet, mégse,
Hozzátok el az ő szívét cserébe.
Orchideák, színes orchideák,
Mondjátok el, hogy szeretem.
Nő:
Emlékszem nyár volt,
Farsangi bál volt,
És aztán nem láttam őt.
Férfi:
Magához láncolt, utolsó tánc volt.
Nő:
Elment és nem is köszönt.
Férfi:
Most újra itt van a karjaimban,
Többé el nem engedem.
Nő:
Eltévedt emlék, megkésett vendég,
Csodát tesz, félek velem.
Orchideák, fehér orchideák,
Mondjátok el, hogy szeretem.
Orchideák, lila orchideák,
Vigyétek hozzá a szívem.
Mivel, hogy szív nélkül nincs élet, mégse,
Hozzátok el az ő szívét cserébe.
Orchideák, színes orchideák,
Mondjátok el, hogy szeretem.
Nő:
Az ön virága, az én világom.
Férfi:
Ezt mondta akkor is Ön.
Nő:
Ma sincs ez másképp,
Talán csak játszom.
Férfi:
Mégis megköszönöm.
Nő:
Elsüllyedt dallam, merül fel halkan,
Indul a kedves felém.
Férfi:
Az én virágom az ön világa,
Hulljon hát lába elé.
Együtt:
Orchideák, fehér orchideák,
Mondjátok el, hogy szeretem.
Orchideák, lila orchideák,
Vigyétek hozzá a szívem.
Mivel, hogy szív nélkül nincs élet, mégse,
Hozzátok el az ő szívét cserébe.
Orchideák, színes orchideák,
Mondjátok el, hogy szeretem.
Nő:
Mintha egy költő lelkében úsznék,
Hogy újra látom magát.
Férfi:
Van ilyen ötlet fejemben húsz még,
Hogy újra látom magát.
Nő:
Mintha a múzsa kötélen húzna,
Hogy újra indul felém.
Férfi:
Meg fogja látni, még komponálni
Fogok egy szép napon én.
Nő:
S mi lenne az?
Férfi:
Egy egészen új dal:
Férfi:
Orchideák, fehér orchideák,
Mondjátok el, hogy szeretem.
Nő:
Orchideák, lila orchideák,
Vigyétek hozzá a szívem!
Együtt:
Mivel, hogy szív nélkül nincs élet, mégse,
Hozzátok el az ő szívét cserébe.
Orchideák, színes orchideák,
Mondjátok el, hogy szeretem
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
