|
|
|
| Előadó: | Egyéb szövegek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Lőrinczy Pál |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Táncdal |
| Címkék: | retro [+] |
A lecke kezdetét veszi,
Ha jól fülel, megérti,
A horgászmunka módszerét.
E hosszú botról tudni kell,
Hogy rá zsineggel fűzi fel
A horgot s a hal eledelét.
Ha rajt van a horgon a kis giliszta,
A dobozt tedd a földre vissza,
A horgod messzi vízbe vesd,
Amíg a zsákmány felmerül,
A horgász bágyadtan csücsül,
És közben gondolkodni kezd:
Refr:
A nagy hal mindig megeszi a kis halat,
Ez ősidőktől így megy már a víz alatt,
A süllő a csukának jó falat,
De aztán jön a harcsa,
És a csukát is felfalja.
Nagy halak és kis halak közt szüntelen
Így folyik a legádázabb küzdelem.
A harcban végül is a háziasszony győz,
Ki ebédre vagy vacsorára halpaprikást főz.
Próza:
Na, kérem szépen. Most következik a gyakorlat. Mindenekelőtt tessék leutazni a Balatonhoz. A Dunát nem ajánlom, mert hideg és nekünk nincs szükségünk náthás halakra. Az első, amit a balatoni fürdőhelyen meglátunk…szó sincs róla, nem a víz, hanem egy plakát. De milyen plakát?
Ronda plakát! Egy fuldokló óriási égő fáklyát tart a kezében, a szöveg pedig arra int: Gyújtsd meg a csónakban lévő fáklyát, ha viharba kerülsz. Nem is tudom, hogy képzelik el. Sötét éjszaka, a Balaton közepén felborul a csónak. A hullámok agyon pofoznak, maradék erőmmel kapaszkodom a csónak farába, majd eszembe jut a plakát, elengedem a csónakot, meggyújtom a fáklyát és égő fáklyával jobbomban elsüllyedek. Élt 28 évet, fáklyatűz mellett pusztult el.
Beszéltem egy emberrel, aki megfulladt, aki azt mondta, nem kell fáklya. Ha az ember már meghal, legalább ne lássa. Persze, ha a vihar előtt egy nappal gyújtjuk meg a fáklyát, akkor nincs semmi baj. Legfeljebb kicsit megégeti magát. És aztán másnap ott áll, megfürödve, a Balaton közepén, éjjel, viharban és sehol egy fáklya. Még elképzelni is rossz. De ne erről beszéljünk, ezt csak úgy megemlítettem.
A horgász fő kelléke a türelem. Ajánlatos az első gyakorlatokat otthon, lavor mellett elkezdeni. Persze fokozatosan. Később már kádban is lehet. Az első nap csak egy órát horgászunk. Aztán naponta 10 perccel többet és ha valaki már tud
3 órán át türelmesen otthon a lavor mellett ülni, az megkezdheti nyomban a Balatonban a tényleges horgászást. Mi történhet? Legfeljebb nem fog egy halat sem és otthon érzi magát.
Amit a nagy és kis halak küzdelméről elmondtam, az a nagy halak megették a kis halat. A világ egy részében ez még ma is így van. De azok a horgászok csak addig fognak ugrálni, míg a végén kifognak majd valamit.
De nem erről akartam beszélni, hanem arról, hogy
Tralala, nemcsak a vízben volt divat nálunk, hanem a szárazon is.
Az egy éve alakult budapesti bluegrass zenekar októberben Amerikában turnézott. A koncertsorozatot a Texas Sounds International Country Music Awards fesztiválon kezdve az év zenekara díjjal tértek haza.
Hét koncertet adtak a hajdani vadnyugat ikonikus városaiban
„Régi álmom valósult meg, hogy azokon a legendás vidékeken játszhattunk, amit annak idején a western filmekben láttam. Például Tombstone városa, ami Arizona déli részén a sivatag közepén fekszik. Itt forgattunk egy klipet, aztán délután kettőkor adtunk egy koncertet. De a Billy Bob (FortWorth), és a Maverick (Tucson) country klubokat is imádtam, ahol fantasztikus zenekarokat láttunk.” – próbál válogatni a tengernyi emlékből Kovács Kornél, a zenekar vezetője, énekese, akit az amerikai folkmuzsikáért rajongó közönség egy másik zenekarból, a Nyughatatlanból is ismerhet már.
A The Riverside Soul négyesét a turné valamennyi állomásán kirobbanó lelkesedéssel fogadta a helyi közönség, ami nem is csoda, igazán különleges élmény lehetett nekik, hogy valaki egy kis európai országból érkezve az ő népzenéjüket játssza.
A csapat a közelmúltban jelentette meg első lemezét, az utazásra írt legújabb, Unexpected Journey című dalukra pedig gyorsan forgattak is egy klipet az arizonai sivatagban, ami előreláthatólag a hónap végén debütál majd. De nem ez volt az egyetlen képanyag, amit kint rögzítettek, kapva az alkalmon, hogy a műfaj autentikus környezetében videózhatnak, több felvételt bezsebeltek, amik akár egy-egy útinaplónak is simán beillenének.
Sedona, vörös sziklas hegység, ahol oly sok western mozi játszódik, egyértelműen magával ragadta a társaságot. Videó itt.
„Az amerikai turnénk egyik legjobb koncertjét Phoenixben adtuk, nagyon jó volt a hely és a közeg minket is hangulatba hozott. Ezután érkeztünk Sedona-ba, ahol a főútról már látszott a lenyűgöző Cottonwood sziklás hegység, itt vettük fel a kedvenc gitárosom Doc Watson feldolgozását, a Streamline Cannonball című számot” – mesélte Kornél a felejthetetlen élményt.
A turnéról egy teljes összefoglaló videó is készült, amit itt láthattok.
A következő The Riverside Soul koncertek
2025. november 22. Debrecen, Incognito Club
2025. december 05. Budapest, Fat Mo’s
2025. december 17. Budapest, Renegade Blues Bar
Fotók: The Riverside Soul
