|
|
|
| Előadó: | Egyéb szövegek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Lőrinczy Pál |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Táncdal |
| Címkék: | retro [+] |
A lecke kezdetét veszi,
Ha jól fülel, megérti,
A horgászmunka módszerét.
E hosszú botról tudni kell,
Hogy rá zsineggel fűzi fel
A horgot s a hal eledelét.
Ha rajt van a horgon a kis giliszta,
A dobozt tedd a földre vissza,
A horgod messzi vízbe vesd,
Amíg a zsákmány felmerül,
A horgász bágyadtan csücsül,
És közben gondolkodni kezd:
Refr:
A nagy hal mindig megeszi a kis halat,
Ez ősidőktől így megy már a víz alatt,
A süllő a csukának jó falat,
De aztán jön a harcsa,
És a csukát is felfalja.
Nagy halak és kis halak közt szüntelen
Így folyik a legádázabb küzdelem.
A harcban végül is a háziasszony győz,
Ki ebédre vagy vacsorára halpaprikást főz.
Próza:
Na, kérem szépen. Most következik a gyakorlat. Mindenekelőtt tessék leutazni a Balatonhoz. A Dunát nem ajánlom, mert hideg és nekünk nincs szükségünk náthás halakra. Az első, amit a balatoni fürdőhelyen meglátunk…szó sincs róla, nem a víz, hanem egy plakát. De milyen plakát?
Ronda plakát! Egy fuldokló óriási égő fáklyát tart a kezében, a szöveg pedig arra int: Gyújtsd meg a csónakban lévő fáklyát, ha viharba kerülsz. Nem is tudom, hogy képzelik el. Sötét éjszaka, a Balaton közepén felborul a csónak. A hullámok agyon pofoznak, maradék erőmmel kapaszkodom a csónak farába, majd eszembe jut a plakát, elengedem a csónakot, meggyújtom a fáklyát és égő fáklyával jobbomban elsüllyedek. Élt 28 évet, fáklyatűz mellett pusztult el.
Beszéltem egy emberrel, aki megfulladt, aki azt mondta, nem kell fáklya. Ha az ember már meghal, legalább ne lássa. Persze, ha a vihar előtt egy nappal gyújtjuk meg a fáklyát, akkor nincs semmi baj. Legfeljebb kicsit megégeti magát. És aztán másnap ott áll, megfürödve, a Balaton közepén, éjjel, viharban és sehol egy fáklya. Még elképzelni is rossz. De ne erről beszéljünk, ezt csak úgy megemlítettem.
A horgász fő kelléke a türelem. Ajánlatos az első gyakorlatokat otthon, lavor mellett elkezdeni. Persze fokozatosan. Később már kádban is lehet. Az első nap csak egy órát horgászunk. Aztán naponta 10 perccel többet és ha valaki már tud
3 órán át türelmesen otthon a lavor mellett ülni, az megkezdheti nyomban a Balatonban a tényleges horgászást. Mi történhet? Legfeljebb nem fog egy halat sem és otthon érzi magát.
Amit a nagy és kis halak küzdelméről elmondtam, az a nagy halak megették a kis halat. A világ egy részében ez még ma is így van. De azok a horgászok csak addig fognak ugrálni, míg a végén kifognak majd valamit.
De nem erről akartam beszélni, hanem arról, hogy
Tralala, nemcsak a vízben volt divat nálunk, hanem a szárazon is.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
