|
|
|
| Előadó: | Szenes Iván |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szenes Iván |
|
Fényes Szabolcs |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Táncdal |
| Címkék: | retro [+] |
A városon már átoson az első napsugár,
Nézd a tejes, jeges és a szemetes
Az utcán zörögve jár.
A rendőr bajtárs vígan int és
Kürtöl már a gyár.
Ott a sarkon egy ismerős felém köszön,
S vidáman munkába áll.
Az utcaseprő söpör az úton a hosszú seprűvel,
A földre pergő levelet, szemetet vígan sepri el.
Egy almacsutkát meglát és rosszallón rázza ősz fejét,
Üresen áll a sok szemétláda, viszont a járda csupa szemét.
Oly szép a város, hogy szebbet festeni már nem is lehet,
A baj csak az: nem vigyáznak eléggé rá az emberek.
Az utcaseprő dohogva morogja:
mért is dobnak el szivarvéget, mozijegyet,
gyümölcs héját és egyebet?!
Ez a város miénk, hát szeretni kell.
Szól s tovább megy a seprűvel.
A tökmag héját eldobod és már is mégy tovább,
És a portörlő ruha sem arra való, hogy kirázd az ablakon át.
Ne légy konok a sok piszok az téged is zavar!
Mert a tisztaság, hidd el, hogy fél egészség.
Változz meg pajtás hamar.
Az utcaseprő söpör az úton a hosszú seprűvel,
A földre pergő levelet, szemetet vígan sepri el.
Egy almacsutkát meglát és rosszallón rázza ősz fejét,
Üresen áll a sok szemétláda, viszont a járda csupa szemét.
Oly szép a város, hogy szebbet festeni már nem is lehet,
A baj csak az: nem vigyáznak eléggé rá az emberek.
Az utcaseprő dohogva morogja:
mért is dobnak el szivarvéget, mozijegyet,
gyümölcs héját és egyebet?!
Ez a város miénk, hát szeretni kell.
Szól s tovább megy a seprűvel.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
