|
|
|
| Előadó: | Szenes Iván |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szenes Iván |
|
Fényes Szabolcs |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Táncdal |
| Címkék: | retro [+] |
A Vipera utca száz,
Egy tipikus pesti ház,
Amelyre tisztes ősz atyám,
S a pesti Kik vigyáz.
A Vipera utca száz,
Az szorosan vett hazám,
Mert ott vagyok én,
Tíz, húsz éve,
Házmesterleány.
S mert a rangom,
Támogatja hangom,
Így hát egyszavamra
Csend terem a gangon.
A Vipera utca száz,
Nem gyönyörű, nem csodás,
Bár van benne Patyolat,
De hull a vakolat,
Szóval egy pesti ház.
(próza)
Bocsánatot kérek. Még be sem mutatkoztam. Ibolyka vagyok, a házmesterleány. Édesapámmal együtt a házmesterség nemes mesterségét űzzük. Mellék és fő kereseti forrásunk a kapupénz, amit rendszerint tarifa szerint szoktunk megköszönni. Pl. egy forintnál azt mondjuk: „na ebbe se szakadt bele”. Ötven fillérnél azt mondjuk, amikor a lift már vele az első emeletnél tart: „hogy szakadna le veled az a Wertheimer!”. Szóval így tovább. Egyébként megvallom Önöknek, nem szeretek éjszaka kaput nyitni, mert ilyenkor mindig meg szokták csipdesni az arcomat, mindig ilyenkor tűnik fel mindenkinek a szépségem. Érdekes, a papa szépsége soha nem tűnik fel senkinek. Na, de különben is mit beszélek, eléneklem, hogy kik laknak a házban.
(vers) A földszinten van egy szabó,
Aki most lett igazgató,
Mellette egy igazgató,
Aki viszont most lett szabó.
Vele szemben vénkisasszony,
Tölcséres nagy gramofonnal,
Lakógyűlés idején ő,
Meleg vizet s bosszút forral.
Jön az emelet, az első,
Ott lakik egy maszek cserző,
Feleséggel, nyolc gyerekkel,
Isten tudja, mikor cserz ő.
Mellette egy nyugdíjas él,
Kicsi csomag, kicsi levél,
Tele mindenféle jóval,
Kávéval és kakaóval.
Éppen ezért ő a sláger,
Úgy hívják, hogy Ikka káder.
Csendes hentes,
Író, bíró,
Jól kereső, síró, rívó.
Ahány ember, annyi féle,
Van egy bérház életébe.
(Refr.)A Vipera utca száz,
Egy tipikus pesti ház,
Amelyre tisztes ősz atyám,
S a pesti Kik vigyáz.
A Vipera utca száz,
Az szorosan vett hazám,
Mert ott vagyok én,
Tíz, húsz éve,
Házmesterleány.
S mert a rangom,
Támogatja hangom,
Így hát egyszavamra
Csend terem a gangon.
A Vipera utca száz,
Nem gyönyörű, nem csodás,
Bár van benne Patyolat,
De hull a vakolat,
Szóval egy pesti ház.
(próza)
Bocsánatot kérek, megint csöngetnek. Azt hiszem ez az undok Kovács jön haza, az első emeletről, aki állandóan csipkedi az arcomat és én ezt nem akarom semmiképpen elmulasztani. Sietek.
Vége.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
